Karner Károly: Apokalipszis (Bécs, 1974)

FORDÍTÁS ÉS MAGYARÁZAT - 1,4-20. Bevezetés

minket bűneinkből vére által". Krisztus műve mint „váltság" képszerű megjelölése annak, ami történt. Az ókorban a rabszolgákat lehetett „kiváltani" gazdájuk hatalmából, amikor valaki megvásárolta őket és szabadságot adott nekik. Krisztus is így „váltotta meg" övéit a bűn, ill. az őket rabszolgákként szolgaságban tartó gonosz hatalmak fogságából „vére", azaz halála által, amikor önmagát „áldozatul" adta. 6 Harmadik tagként csatlakozik a fenti kettőhöz Krisztus ajándékának megnevezése. János ezt is ószövetségi kifejezéssel, 2. Móz. 19,6 alapján jelöli meg, amikor a gyülekezetet Isten és Jézus Krisztus Atyja „királyságának és papjainak" mondja. Az egyházban s annak helyileg kiformálódott konkrét valóságában, a gyülekezetben teljesedik ki Isten választott népe. Amit Isten egykor Izráelnek ígért, az az egyházban, ill. a gyülekezetben válik valóra. Ezzel pedig már most valósul — ha rejtetten is és csak a hit számára érzékelhetően —, ami majd egykor mindenki számára világosan kiteljesedik (22,5). Mert a gyülekezet mint szent nép szolgál Istennek és Krisztus váltságának ajándékában részesedve Urának királyi uralma alatt él. „Királyság" ti. a gyülekezet kettős értelemben. Egyfelől a gyülekezet az a „hely" vagy „terület", ahol a megdicsőült Krisztus királyi uralma máris megvalósul, — bármilyen sok hiányosság, fogyatékosság, „szeplő" és „ránc" (Ef. 5,27) mutatkozzék is a gyülekezet életében. Másfelől pedig Krisztus-„királyság" a gyülekezet abban az értelemben, hogy részt vesz Krisztus királyi uralmában már most is, amikor feddhetetlenségével példát mutat, békeszeretetével békét munkál vagy Krisztusról való bizonyságtételével Urát hirdeti. Nem „uralkodik" a világban és — ha valóban Krisztus gyülekezete — nem gyakorol világi értelemben vett uralmat a világ felett és nem is törekszik ilyenre. Ellenben mint Krisztus is, papi szolgálatot teljesít a világ felé. Krisztus nyomdokán hordozza a keresztet, ott van, ahol Ura van (Jn. 12,26; 17,24) és mindezzel felkínálja, sőt hozza az új élet ajándékát a világnak. Ezért „szent papság" (1. Pt. 2,5). Mivel a gyülekezet ilyen értelemben „királyság és papság", azért nem szorul áldozat bemutatására: a papi szolgálatot az egész gyülekezet Krisztussal való egységben teljesíti. Mindezzel János nem valami eszményképet állít a gyülekezet elé, amelyet majd meg kell valósítania. Nem is szépíteni akarja a gyülekezet valóságos arculatát, amelyről a 2. és 3. fejezet nagyon reális, kendőzéstől mentes képet rajzol, hanem ezt az eszkatológikus valóságot állítja a gyülekezet elé, amely egyedül Krisztus ajándékából valósulhat meg. Ez a megvalósulás nem tisztára reménység — bármilyen szegényes legyen is a gyülekezet külső arculata —, mert Krisztusnak van ereje ahhoz, hogy megtisztítsa gyülekezetét gyarlóságaitól és bűneitől, és hogy egykor majd szeplőtelen menyasszonyként vezesse Isten színe elé. Ehhez a megváltó Krisztushoz fordul János ún. doxológiájával: „övé legyen a dicsőség és uralom örökkön-örökké!" A gyülekezet ezt a hitvallásszerű dicsőítést teszi magáévá, amikor a héber „ámen", azaz „úgy legyen" szóval felel rá. 45