Karner Károly: Apokalipszis (Bécs, 1974)

BEVEZETÉS - A Jelenések könyvének kinyilatkoztatás-igénye

Sem a kortörténeti, sem az eszkatológikus, sem a hagyománytörténeti magyarázati módszert nem alkalmazhatjuk kizárólagosan, hanem csak együtt, egymáshoz koordinálva. De a maga helyén mindegyiknek megvan a jelentősége és értelme. Ε módszerek alkalmazásával is bőségesen maradnak a Jel.-ben nehezen érthető szakaszok vagy fogalmak. Nem is elégségesek e módszerek sem külön-külön, sem együttesen és egymással koordinálva ahhoz, hogy valóban és hitelesen tudjuk feltárni és a mai olvasóhoz közelhozni vagy az egyház igehirdetésében közvetíteni a Jel. könyvének valódi értelmét és üzenetét. Ehhez legfőképpen az szükséges, hogy Krisztus és az ő Szentlelke, aki a Jel. könyvében tanúbizonyságot tesz, a magyarázót és az olvasót is megvilágosítsa. Az írásmagyarázati módszerek csak segítséget képesek adni a megértéshez. A megértés maga e módszerek segítségénél sokkal mélyebben gyökerezik, ti. ott, ahol a megértendő szöveg és a magyarázó a Szentlélek által munkált hit közösségében találkozik egymással. A módszeres segítségre azonban ennek ellenére szükségünk van a helyes megértés és magyarázat érdekében, ha nem akarjuk kiszolgáltatni magunkat és hitünket félremagyarázásoknak, hamis értelmezéseknek és rajongásnak.

4 A Jelenések könyvének kinyilatkoztatás-igénye 1. Amint láttuk, a Jel. prófétai irat, szerzője János mint őskeresztény próféta írja művét. Leírja, hogyan kapta a megbízást mindannak leírására, „ami [most] van" és „ami ezután fog megtörténni" (1,9-20). Hangsúlyozza azt is, hogy amit leír, olyan „kinyilatkoztatás", amelyet Jézus kapott Istentől azzal a céllal, hogy a benne foglaltakat közölje „szolgáival", azaz gyülekezetének tagjaival. Prófétai megbízása arra korlátozódik, amit meg kell írnia, de a látomások során új megbízást is kaphat (10,11!). Ez a megbízás beleállítja a szerzőt az ószövetségi próféták sorába, de meg is különbözteti tőlük, éspedig azzal, hogy János a Krisztusban megvalósult váltság tudatában ír. Az is, „aminek ezután kell megtörténnie", éppen ennek a váltságnak a kiteljesedésére, Isten, ill. a Bárány által leendő keresztülvitelére vonatkozik. A prófétai megbízást János a megdicsőült, Isten jobbján trónoló Emberfia-Krisztustól kapja, aki így pásztorolja gyülekezeteit. Az Emberfia-Krisztus mint a Bárány trónol Isten jobbján. Kezében van „a hétpecsétes könyv", ez pedig azt jelenti, hogy ő viszi keresztül Isten akaratát a világ sorsában és az üdvösség végleges valósulásáig, a Bárány gyülekezetének az „új mennyen és új földön", a „mennyei Jeruzsálemben" való kiteljesedéséig. 4 Vö. Karner: Gegenwart und Endgeschichte in der Offenbarung des Johannes. Theol. Literaturzeihmg, Leipzig, Sept. 1968, 641—652. lpk. Karner: A Jelenések könyvének eszkatológikus üzenete. (Lelkipásztor, Győr, 1949. július—augusztusi szám, 295—325. Ipk.) Kovács Károly: Hellenizmus, Róma, zsidóság. Az Újszövetség korának világa. Köln—Bécs, 1969. (A zsidóság apokaliptikus gondolkozásával kapcsolatos fejezetet [281—286. lpk.] közli a „Katolikus Szó", Budapest, 1972. 10. 29.-Í száma.) 22