Karner Károly: Apokalipszis (Bécs, 1974)

FORDÍTÁS ÉS MAGYARÁZAT - III. rész. 8,2-11,19. A füstölő áldozat és a hét trombitaszó

,1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 különböző nemeire utal, amit még részletez a Dán. 5,4.23 kifejezéseiből vett, utalva „az aranyból, ezüstből, ércből, kőből és fából készült istenképekre". Ez a részletes felsorolás egyúttal emlékezteti az olvasót e bálványok tehetetlenségére, semmivoltára, mert azok sem látni, sem hallani, sem járni nem tudtak. A bálványimádás pedig kapcsolódik az erkölcstelen élettel: a szerző itt csak mintegy az alapvető és a kifelé legjobban megmutatkozó bűnöket sorolja fel, ti. a gyilkosságokat, a varázslást, a paráznaságot és a rablást, ill. lopást. Az ítéletnek Isten kezében nevelő célzata van, de az istentelenségükben és gonoszságukban megátalkodott emberek nem ismerik fel vagy tudatosan elvetik maguktól az ítéletben rejlő hívást: „nem tértek meg", — mondja a szerző. Mi történik a gyülekezettel, Isten népével, mialatt a népekre az ítélet csapásai zúdulnak? — ez a kérdés támad az olvasóban. Feleletül erre a kérdésre már 9,4-ben azt olvastuk, hogy az alvilág elszabadult hatalmai nem árthatnak azoknak, akik homlokukon viselik Isten bélyegét. De ez inkább csak mellékes utalás volt, úgyhogy a tulajdonképpeni felelet még hátra van. Ezt kapja meg az olvasó a hetedik trombitaszó felhangzása előtti „közjátékban". Csak éppen arra kell figyelnünk, hogy a következő két fejezetben adott „közjáték", nem is „közjáték", hanem — amint azt már a 7. fejezet értelmezésével kapcsolatban is hangsúlyoztuk — a Jel. tulajdonképpeni üzenetének a döntő mondanivalójához tartozik s ennélfogva szerkezetileg is beleesik a látomások alapvonalába. 10,1-11. Az angyal a nyitott könyvvel Ezután egy másik, hatalmas angyalt láttam alászállni az égből, felhőbe öltözve, szivárványkoszorúval fején. Arca olyan volt mint a nap, lábai pedig, mint tűzoszlopok. / Kezében nyitott könyvecskét tartott. Jobb lábával a tengerre, a ballal pedig a szárazföldre lépett. Hangos szóval kiáltott, mint amikor oroszlán ordít. Amikor kiáltott, megszólalt a hét mennydörgés is saját hangján. / Amikor a hét mennydörgés megszólalt, írni akartam. De hangot hallottam a mennyből, amely így szólt: Pecsételd le, amit a hét mennydörgés szólott, ne írd le azt. / Az angyal pedig, akit a tengeren és a szárazföldön láttam állani, jobbkezét az égre emelte / és megesküdött az örökkön-örökké Élőre, Arra, Aki teremtette a mennyet a benne valókkal együtt, hogy már nem lesz több időhaladék, / hanem azokban a napokban, amikor megszólal a hetedik angyal és megfújja trombitáját, akkor teljesedik be Isten titkos [üdvterve] is, amint azt tudtul adta szolgáinak, a prófétáknak. / A hang pedig, amelyet a mennyből hallottam, ismét szólt hozzám és azt mondta: Menj, vedd át a nyitott könyvet, amely az angyal kezében van, aki a tengeren és a szárazföldön áll. / Odamentem tehát az angyalhoz kérve, hogy adja oda a könyvecskét. Az pedig azt mondta nekem: Vedd és edd meg! Gyomrodat ugyan keserűvé teszi majd, de szádban édes lesz, mint a méz. / Ekkor átvettem a könyvecskét az angyal kezéből és megettem. Édes volt számban, mint a méz, de mikor megettem, keserűvé lett tőle gyom113