Karner Károly: Apokalipszis (Bécs, 1974)
FORDÍTÁS ÉS MAGYARÁZAT - III. rész. 8,2-11,19. A füstölő áldozat és a hét trombitaszó
9,13-21. A hatodik trombitaszó 13 14 15 16 17 18 19 20 21 13 14 Ezután a hatodik angyal fújta meg a trombitát. Ekkor hangot hallottam az Isten színe előtt álló aranyoltár négy szarva felől. / Ez azt mondotta a hatodik angyalnak, akinél a trombita volt: Oldd el a négy megkötözött angyalt a nagy folyamnál, az EufratesznéV. I Erre eloldozták a négy angyalt: ezek pedig készenlétben voltak órára, napra, hónapra és évre, hogy megöljék az emberek harmadrészét. A lovas seregek száma kétszázmillió volt: hallottam számuk [bemondását], / Így láttam [látomásomban] a lovakat és lovasaikat: tűzvörös, füstöskék és kénsárga páncéljuk volt. A lovak feje hasonló az oroszlán fejhez, szájukból pedig tűz, füst és kéngőz tör elő. Ezek három csapásától, a tűztől, a füsttől és a kéngőztől, amely szájukból tör elő, elpusztult az emberek harmadrésze. / Mert a lovak [halált hozó] hatalma szájukban és farkukban van. Farkuk kígyókhoz hasonló, fej van rajta és ezzel ártanak. / A megmaradt emberek pedig, akik nem pusztultak el a csapások alatt, mégsem tértek meg kezük műveitől, hogy ne imádják többé a gonosz lényeket, az aranyból, ezüstből, ércből, kőből vagy fából való bálványokat, amelyek sem látni, sem hallani, sem járni nem tudnak. / Nem is tértek meg sem gyilkosságaikból, sem varázslásaikból, sem paráznaságukból, sem rablásaikból. Amikor a hatodik angyal megfújja a trombitát, ismét gyorsan változó képsor tárul János szeme elé. Ez nagyrészt hasonló felépítést mutat, mint az előző jelenet. Ott is isteni parancsra zúdul a megpróbáltatás az emberiségre. De a hatodik trombitaszó nyomán támadó képsorozat még borzalmasabb, mint az előző. Amíg ott csak arról volt szó, hogy a megpróbáltatás kínt okoz, addig itt az emberek harmadrésze elpusztul. Ez nyilván a megpróbáltatások nyomán támadt szenvedések növekedését mutatja. Az oltárnak 2. Móz. 27,2 szerint volt „négy szarva". Ezekre kenték az áldozati állat vérét, hogy vele engesztelést szerezzenek. Itt az oltár szarvaira való utalás azt mondja, hogy a vértanúk vére (vö. 6,9-11) imádságként kiált az Istenhez. A hang pedig, amely a szarvak irányából megszólal, a válasz az imádságos könyörgésre: Isten meghallgatja övéinek könyörgését, amint azt 6,11 is ígérte, — bár János óvakodik attól, hogy akár a hatodik trombitaszó kapcsán támadt csapást akár az egyéb látomásokban leírt megpróbáltatásokat és ítéleteket Isten megtorlásának tüntesse fel. A 20-21. versek inkább arra mutatnak, hogy Isten ítéletét megtérésre való hivatásként kell felfogni. A „hatodik angyal" azt a parancsot kapja, hogy „oldja el a nagy folyamnál, az Eufratesznél megkötözött négy angyalt". 7,l-ben már volt szó „négy angyalról", akik azonban a föld négy sarkán álltak és a szeleket tartották féken. Ott az angyalok nem engedhetik szabadon a démonikus erőkké lett szeleket. Itt az angyalok együtt vannak és Isten ítéletének elindítói. A szerző nem mondja, hogy itt ugyanazokról az angyalokról van szó, mint a 7. fejezet elején és lehet is az azokkal való azonosítás ellen érvelni. De a különbségek ellenére is valószínűnek látszik, hogy ahogyan az előző jelenetben 9,4 utalt 7,3-ra, úgy mutat vissza itt is a négy angyal a 7. fejezetre. Ebben az esetben 111
