Karner Károly: Apokalipszis (Bécs, 1974)
FORDÍTÁS ÉS MAGYARÁZAT - II. rész - 2. szakasz. 6,1-8,1. A hét pecsét feltörése
jelével, a kereszttel jelöli meg tulajdonaként és amelyet a történelem folyamán minden zivatar közepette, az utolsó idők szörnyű megpróbáltatásai között pedig különösképpen is oltalmaz. 9 10 11 12 13 14 15 16 17 Ezután [új képet] láttam: íme, nagy sokaság — senki sem tudta megszámlálni —, minden népből, törzsből, nemzetből és nyelvből. Ott álltak a trón és a Bárány előtt fehér ruhába öltözve, pálmaágakkal kezükben. / Hangos szóval ezt kiáltották: Üdv Istenünknek, Neki, aki a trónon Ül, és a Báránynak! Az összes angyalok pedig körben álltak a trón és a vének és a négy élőlény körül, arcra borultak a trón előtt, imádták Istent / és mondták: Ámen, Dicséret és dicsőség, bölcsesség és hálaadás, tisztesség, hatalom és erő legyen Istenünké örökkön-örökké, ámen. Ekkor megszólalt az egyik vén és mondta nekem: Kik ezek a fehér ruhába öltözöttek és honnan jöttek? / De én mondtam neki: Uram, te tudod! Ekkor így válaszolt: ök azok, akik a nagy nyomorúságból jöttek. Megmosták ruháikat és fehérre tisztították a Bárány vérében. / Ezért Isten trónja előtt vannak és templomában tesznek szolgálatot nappal úgy, mint éjjel. Az pedig, Aki a trónon ül, felettük lakozik. / Nem éheznek többé, nem szomjaznak többé, nem égeti őket sem tűző napsütés, sem semmiféle hőség, / mert a Bárány, aki a trón közepén van, legelteti és élő vizek forrásaihoz terelgeti őket. Isten pedig letöröl minden könnyet szemükről. 10 Míg az előző jelenet jelképesen a földön játszódik le, ott, ahol emberek és népek élnek, küzdenek és dolgoznak, addig annak következő folytatása ismét Isten trónja elé, a mennyei szentélybe állítja Jánost. Ott látja azokat, akiket az angyal Isten tulajdonaként elpecsételt, mint minden népből, törzsből, nemzetségből és nyelvből összegyűlt áttekinthetetlenül nagy sokaságot fehér ruhába öltözve, tehát mint üdvözültek seregét. Azoknak a számát — a 144.000-et az angyal tudja: Isten titka ez a szám, mert egyenként is ismeri övéit. János számára az üdvözültek serege azonban megszámlálhatatlan sokaság. A sokaság Isten trónja előtt eszkatológikus, vagy úgy is mondhatjuk, reménybeli valóság. De éppen ezért igazi valóság: Isten úgy tartja számon a földön küzdő, kísértések közt vergődő, sőt botlások miatt is el-elbukó övéit, mint akik már átmentek a végső nyomorúságon és ott állanak trónja előtt neki szolgálva, az üdvözültek fehér ruhájába öltözve (3,5-6; 4,4). A pálmaág kezükben a győzelemnek az ókorban ismert jelképe (így mondja Vergilius is, hogy a pálmaág „pretium victoribus", a győzteseknek adott jutalom). A megszámlálhatatlan sokaság a Bárány előtt is áll. Ez ugyancsak azt jelenti, hogy Isten felvette őket az üdvözültek közösségébe. így vehetnek 100
