Karner Károly: Evangélium, magyarság (Győr, 1942)
Egy újonnan felfedezett evangéliumtöredék
85 ték, ők helyesen írják: „Mutasd meg magad a papnak." Evvel tanúsítják, hogy közelebb állnak az eseményekhez, mint a felfedezett töredék szerzője. Valószínűleg ugyanerre enged következtetni az elbeszélés egy másik feltűnő vonása is. A töredék rekonstrukciója szerint, amint azt a kiadók megkísérelték, a bélpoklos oly módon betegedett meg, hogy más bélpoklosokkal volt együtt és velük étkezett egy vendégfogadóban. Tudjuk, hogy a mózesi törvény értelmében Palesztinában a bélpoklosokat szigorúan elkülönítették és zárlat alatt tartották. Amennyiben a kiadók szövegrekonstrukciója helyes, úgy abból arra kellene következtetni, hogy a szerző előtt a bélpoklosok elkülönítése ismeretlen volt, vagyis tájékozatlan volt a palesztinai zsidó viszonyok felől. 1 1) Igaz azonban, hogy éppen ennél a szakasznál a szöveg rekonstrukciója bizonytalan. Hogy a szöveg helyreállítása még más lehetőségeknek is enged teret, azt mutatja, K. Fr. W. Schmidt kísérlete is. 1 2) Talán nem is lehet valószínűnek mondani, hogy egy egyiptomi keresztyén szerző, aki mégis csak járatos volt az Ótestámentomban, a második század elején teljesen tájékozatlan lett volna a mózesi törvénynek a leprásokra vonatkozó rendelkezései tekintetében. Ezekhez a megfigyelésekhez járul még egy körülmény. Mint említettem, e jelenet fogalmazásában van olyan mozzanat is, ami a Luk. 17, 11—19-ben elbeszélt tíz bélpoklos történetére emlékeztet. Ez a körülmény is azt mutatja, hogy a szerző a mi evangéliumainkat ismerte és azok szövege hellyelközzel összefolyt emlékezetében. Ugyanez a helyzet az adógarasról szóló történetben is. Itt a szöveg így hangzik: „Mondd meg nekünk, helyes dolog-e megadni a királyoknak, ami megilleti a felsőséget?" A kérdés-feltevés ebben a formában talán inkább a római császárságbeli pogány keresztyének viszonyait tételezi fel, mint a Jeruzsálem pusztulása előtt élő palesztinai zsidók helyzetét, melynek evangéliumaink szövege ad kifejezést. 1 3) Erre főként a „királyok" és a „felsőség" említése enged következtetni: mindkét fogalom a római jogviszonyokra mutat. Ezzel ellentétben a „császár"-nak szóló adófizetés a palesztinai kiélezett helyzetet tükrözteti. Itt a császárnak fizetett adó „gyalázatnak" számít és azt jelenti, hogy Istenen kívül földi hatalmasságokat is elismer valaki az urának. 1 4) A töredék szerzője ebben a szakaszban is önkéntelenül színezi elbeszélését különböző, evangéliumainkból ismeretes vonásokkal. 1 5) Kimutatható az is, hogy ez a színezés az emlékezetből való reprodukálás tipikus törvényeihez igazodik. Ezt különösen Jeremias göttingeni professzor ") Erre már Burkitt és Lietzmann is figyelmeztettek az idézett helyeken. 1 2) L. „Theol. Blätter", 1936, 35. és 37. lp. Bell nagyon óvatosan nyilatkozott Schmidt rekonstrukciójáról, „Theol. Blätter", 1936, 73. lp. 1 3) V. ö.: Burkitt id. h. «) V. ö. Jos. Bell. Jud. 2, 8, 1.; 2, 17, 8. Antiqu. 18, 1, 1. 1 0) V. ö. Bell—Skeat: Id. h. 22. k. lp.
