Karner Károly: Evangélium, magyarság (Győr, 1942)
A háború előtti és a jelenkori teológia főirányai
75 a zsinat nem jutott túl, — sok értékes és le nem kicsinyelhető alkotása ellenére sem, — a toldozás-foldozáson. Ami a legnagyobb hiba volt, nem tudott szakítani a liberális-demokratikus szemléletmóddal az egyházra vonatkozólag. A másik mozzanat az istentiszteleti reform kérdése volt, amely hosszú évtizedes vajúdás után született meg, egyelőre aligha véglegesnek mondható formában. Az istentiszteleti rend új kialakítása még mindig rászorul arra az új tájékozódásra, mely annak középpontjába nem a hívő alanyiságot teszi annak különféle kegyes érzelmeivel, hanem Isten igéjének nagy objektivitását szólaltatja meg. Ébredési mozgalmak és külföldi kapcsolatok. Az 1930-as évektől fogva azonban a felnövekvő fiatal nemzedék egyre határozottabban és egyre erőteljesebb hangon szólt bele egyházunk életébe, ha nem is ügyeinek az intézésébe. Azok a hatások, amelyeket a fiatal nemzedék nyert, többrétűek voltak. Az új tájékozódásra az első és a döntő indítást nem a teológiai gondolkodásban bekövetkezett irányváltozás adta, hanem az ébredési mozgalmak. Ezek hatásukat kisebb mértékben már a század eleje óta éreztették, a háború utáni összeomlásban, a húszas évek elején azonban jelentős tényezővé lettek. Üj nyomatékot kaptak ezek a mozgalmak, amikor összeköttetés létesült a finn evangélikussággal, annak is elsősorban az ébredési irányzataival. Ez a kapcsolat egyházunkban az ébredésben konfesszionális színeket juttatott érvényre a nélkül, hogy a pietisztikus kegyességi formákat megtagadta volna. A finn kapcsolatok elevenségének reprezentatív megnyilatkozása volt a Budapesten rendezett finn-ugor lelkész-kongresszus: ez ennek a kapcsolatnak az értékéről és elevenségéről azokat is meggyőzhette, akik több-kevesebb idegenkedéssel nézték azt. Valóban, magyar egyházunk már eddig is sok áldásos indítást nyert e kapcsolatok kiépítéséből a Finnországban járt fiatal lelkészek révén s bizonyos, hogy azok egyre több ébresztő és megelevenítő áldásos hatással vannak egyházunk lelki életére. A dialektikus teológia hatása. Ε mellett azonban az egyéb országok protestantizmusával való kapcsolat, részben az ökuménikus mozgalmakban való részvételnek a révén, részben pedig a fiatal lelkész-nemzedék külföldi tanulmányai révén is egyre erőteljesebben érezteti a hatását az új tájékozódás tekintetében. Természetszerűleg első helyen áll ezek közt az evangélikus teológiában bekövetkezett irányváltozásnak a hatása. Barthnak ugyan evangélikus egyházunkban a legutóbbi időkig nem volt közvetlen tanítványa, a teológiai katedrákat sem hódította meg úgy, mint a reformátusoknál Kolozsvárott és kisebb nagyobb mértékben a többi főiskolán. Azonban hamarosan egyházunkban is tolmácsolták gondolatait, elsőnek a megboldogult Gáncs Aladár. Barth hatása azóta is
