Karner Károly: Evangélium, magyarság (Győr, 1942)

A háború előtti és a jelenkori teológia főirányai

69 •(kül. az úrvacsora tekintetében). Ezek a kísérletei azonban sok ellenmondást váltottak ki. Annál fontosabbak és jelentősebbek azok az írásai, melyekben a népiségre és államra nézve adott igen tanulságos és meggondolkoztató irányítást. Elért legkiemelkedőbb alkotása a „Morphologie des Luthertums" c. kétkötetes nagyszabású munkája. Benne páratlan hozzáértéssel tárta fel a lutheri keresztyénség történeti formáit, s evvel egészen egyedülálló módon járult hozzá az egészséges és korszerű lutheránus konfesszionalizmus kialakításához. Legújabb műve, dogmatikája („Der christliche Glaube", 1940) a modern ember problematikájának ismeretében valóban korszerű módon szólaltatja meg a keresztyén hitet a lutheri gondolkodás keretei közt. Elért nem tér vissza sem a skolasztikus ortodoxiához (mint ahogyan legújabb fejlődési fokán Barth erre emlékeztet), sem pedig nem választja a „régi igazságok" új formában való hirdetésének sokszor ingoványos útját. Leszámolt a liberális-individualista kultúrprotestantizmussal is és nemcsak világosan látja, de el is kerüli a Schleiermachertól kiinduló tájékozódás veszedelmeit. Nagy szellemi önállósággal és mégis biblikus elevenséggel, valamint az egész keresztyén tanfejlődés újra elevenné lett értékeinek a megbecsülésével hirdeti az evangélikus (lutheri) egyház tanításán keresztül az evangéliumot. Ezért művének számunkra is egyik legfontosabb irányító dogmatikává kell lennie. Természetesen nem tehetünk kísérletet arra, hogy az öszszes irányzatokat és csoportokat felsoroljuk, vagy jellemezzük. Csak annyit mondhatunk, hogy a teológiai gondolkodás új tájékozódása még folyamatban van. Még nem jött el az a teológus, aki nemcsak korszerű, — mint annak idején Schleiermacher, — hanem egyúttal valóban biblikus feleletet is adjon az égető teológiai kérdésekre. Meg kell említenünk azonban, hogy a háború utáni teológiai gondolkodás új tájékozódásában igen jelentős befolyást gyakoroltak az északi evangélikus országok teológusai. Svédországban Söderblom Náthán uppsalai érsek az ökuménikus mozgalmakban elfoglalt kiemelkedő állásával a teológiai elmélyedésnek új szempontokat adott és jelentékeny mértékben járult hozzá ahhoz, hogy a háború előtti erősen racionális jellegű svéd teológia egyháziasabbá és biblikusabbá legyen. Szellemi öröksége az északi országok teológiai munkájában ma is erősen érezhető. A svéd teológusok közül különösen Aulén Gustaf, Strängnäs-i püspök, volt lundi professzor, Nygren Anders, lundi professzor és Runestam Arvid, volt uppsalai professzor, jelenleg Karlsbad-i püspök nevét kell megemlíteni. Üj elmélyedéssel, a német népiség gondolatvilágától függetlenül érvényesítették Luther örökségét Isten igéje iránti megkötöttségben, hangsúlyozták a reformáció kiindulópontját s a teológiai gondolkodás egyházi meghatározottságát. Az evangélikus teológiai gondolkodás számára ezeknek a teológusoknak a munkája egyre fokozódó jelentőséget nyerhet. Aulén a ki-