Karner Károly: Evangélium, magyarság (Győr, 1942)

A háború előtti és a jelenkori teológia főirányai

57 teológiai kutatásban is jelentős munkát fejtett ki. Mindezzel belekapcsolódott a megújhodó teológiai munkába, annak sok indítást is adott, a nélkül azonban, hogy végeredményben ő adta volna a döntő szempontokat. A „Luther-reneszánsz". 3. A második nagyon fontos tényező a teológiai eszmélés terén Luther megelevenedése lett, az, amit nem egészen helytálló szóval „Luther-reneszánszának mondanak. Tévedés volna ugyan azt gondolni, hogy a mult század teológiai gondolkodásában Luthernek semmi, vagy csak csekély hatása volt. Sőt ellenkezőleg, a 1883-i jubileumtól fogva, különösen műveinek nagy kritikai kiadása (az ú. n. weimari kiadás) révén Luther hatása egyre elevenebben érezhető a teológiai kutatásban. Ritschl is a maga módján, de azután különösen az egyházias irányzatú teológia, az „erlangeniek" állandóan igyekeztek Luther-tanulmányaikat a teológiai gondolkodásban érvényesíteni és hasznosítani. Különösen nagyjelentőségűvé vált, hogy Ficker János, straszburgi, utóbb hallei professzor felfedezte Luther előadásait a Római levélről, melyeket 1515—16-ban tartott. A kézirat a reformáció kora óta lappangott, s Ficker kiadásában 1908-ban jelent meg először nyomtatásban. Ez a híressé vált Római levél-magyarázat rendkívül elevenen tükrözi Luther gondolatvilágát a reformáció küzdelmét közvetlenül, megelőző időből, s a középkori teológiai szempontok közül hatalmas erővel feltörő reformátori átélést. Éppen ezért vált ez a könyv a modern Luther-kutatás számára döntő jelentőségűvé. Közben ennek a századnak az elején Stange Károly göttingeni és Holl Károly (1866—1926) berlini egyetemi professzorok új nyomatékkal utaltak Lutherra, az utóbbi különösen az által is, hogy a megigazulás-tannak a modern ember számára való mondanivalóját tárta fel. Luther hatása egyre nagyobb erővel jelentkezett, részben már az 1917-i centennárium alkalmával, különösen pedig, mikor Holl Luther tanulmányait összegyűjtve 1921-ben megjelentette. Ε Luther-könyv Otto említett műve és Barth Római levele mellett a teológiai új eszmélésnek a legfontosabb útjelzője lett, mivel a modern szubjektivizmussal, a kultúrprotestantizmus személyiségvallásával és a keresztyén hit tartalmainak a ritschlianizmus módjára etikai síkba áttolásával és elvizenyősítésével szemben feltárta Lutheron keresztül a keresztyén hit hatalmas objektivitásait. Holl maga sem mentes ugyan minden ritschlianizmustól, ennek ellenére Luther-tanulmányai olyan eleven erővel mutatnak rá a reformátor keresztyénségének feltétlenül teocentrikus középpontjára, a keresztyén hit eleven valóságára, a hitnek és a belső megújhodásnak (az újszövetségi értelemben vett — nem pietisztikus módon értelmezett — „újjászületésének) az elválaszthatatlan kapcsolatára, s mindebben Luther hitének evangéliumi, újszövetségi jellegére, hogy ez mélységes hatást gyakorolt nemcsak a reformáció