Karner Károly: Evangélium, magyarság (Győr, 1942)

Keresztyénség és magyarság

20 4. Keresztyén magyarság. 1. Vájjon van-e a keresztyénségnek és a magyarságnak olyan átfogó szintézise, amely a jelenlegi viszonyok közt is eleven és életképes? Ez a kérdés önkénytelenül is feltámad az emberben, ha végigtekintjük azokat a szintézis-kísérleteket, melyeket a „keresztyén nemzeti gondolat" és a „magyar" keresztyénség formájában ismerünk. De a kérdést nem kizárólag ezek az eredménytelen, részben egyenesen csődbe jutott kísérletek teszik időszerűvé. Mert igaz ugyan, hogy közvéleményünk széles rétegei számára magyarságunk és keresztyénségünk elválaszthatatlan összetartozása még magától értetődő. Azonban éppen értelmiségünkben a keresztyénség és a magyarság igen sokszor csak felületesen és külsőségesen kapcsolódik össze. Sőt éppen értelmiségünk közvéleménye — eltekintve egyes kivételektől — annak a frázissá lett „keresztény nemzeti gondolatnak" vagy annak a „megmagyarosított" keresztyénségnek az igézete alatt áll, amelyben a valóságos keresztyénség elsikkad. Hitünk szerint ez a magyarság számára végzetes kárrá válhatik. Mert máris jelentkeznek olyan, akárhányszor a szellemi élet területén nagy befolyású magyar közírók vagy gondolkodók, akik a keresztyénséget — legalább is a felekezetek mai formájában — mindinkább idegen elemnek érzik. Még nem jutottunk ugyan annyira, hogy a keresztyénséget azért igyekeznének a magyar életből kiküszöbölni és kitiltani, mivel idegen faj terméke, vagy hogy a keresztyén hitet a magyar lélekre károsnak mernék minősíteni. De azért vannak, akik romantikus és mondvacsinált „turáni ősvallás" vagy „ősmagyar pogányság" bűvöletében járnak, — észre sem véve, hogy éppen magyarkodásukkal válnak idegenből becsempészett eszmék terjesztőivé. Sokkal fontosabb, sőt a magyar jövendő alakulása szempontjából döntő jelentőségűvé lehet egy másik körülmény: mindinkább elterjed az a magatartás, amely a mellett, hogy mindenképpen hangsúlyozza magyarságát, a keresztyénség iránt külsőleg teljes tisztelettel viseltetik ugyan, (hogy az egyházakkal összeütközésbe ne kerüljön), azonban gyakorlatilag semmi befolyást sem enged neki a magyarságra. Ezért égetően fontos, hogy tisztázzuk azt a kérdést: van-e, lehetséges-e a keresztyén hitnek és a magyarságnak, a magyar nemzeti törekvéseknek olyan szintézise, amely a jelen súlyos viszonyok közt is eleven, termékeny és életképes. Más szóval ez azt jelenti: tud-e a keresztyén hit a magyarságnak valamit adni, ami azt előbbreviszi égető sorskédéseinek a megoldásában, erősítheti küzdelmeiben, megvilágosíthatja küldetéstudatát és segíti azt betölteni? Amikor a „keresztyén magyarság" kérdését így fogalmazzuk meg, akkor elsősorban nem arra gondolunk, hogy vannak