Karner Károly: Evangélium, magyarság (Győr, 1942)

Jézus feltámadása és a húsvéti hit

125 nak minősíti őket) magukban véve a halál ellenében sohasem lettek volna elegendők ahhoz, hogy a tanítványokat .Jézus messiás-voltáról meggyőzzék és bennük kialakítsák azt a lelkiállapotot, melyben a húsvéti vízió létrejöhetett volna. Annak a feltevésnek, mely Jézus feltámadását a tanítványok látomásaival véli megmagyarázhatni, ez az egyik legsúlyosabb nehézsége. Igen jellemző, hogy Hirsch ezen a kérdésen egyszerűen átsiklik, nem is veti fel azt. „A Názáreti Jézus az ő tanítványait halálán keresztül legyőzte igéjével és történetével és pedig avval, ami annak a legmélységesebb és leglényegesebb tartalma. Tanítványaiban hatalmasabbá lett ő, ki általment a halálon, mint az ótestámentomi zsidó hit", — mondja Hirsch. Ehhez azután hozzáteszi: „Titokzatos dolog, hogy Jézus el tudta érni a halálán keresztül azt, ami életében nem sikerült neki. Még titokzatosabb, mivel halála a tanítványokat hatalmában tartó hamis zsidó hit szemében rácáfolt az életére és tanítására. És még sokkal titokzatosabb, mivel hiszen minden, a zsidó hit bilincseinek a széttörésére irányuló kísérletnek bele kellett őket taszítania a bűntudatba s így fel kellett keltenie bennük annak tudatát, hogy el vannak választva tőle." (50. lp.) Ha valóban így van — és ezt az Újszövetség tudósítása megerősíti, — hogy Jézus nem tudta tanítványait életében teljesen, tökéletesen meggyőzni önmaga felől, akkor azt a feltevést, hogy ezt halálával érte volna el, teljesen valószínűtlennek kell mondani. Ez a kiindulópontbeli, alapvető hiba, melyet Hirsch elkövet. Ez a hiba azután végig vonul annak a rekonstruálásán, hogyan alakult a húsvéti hit az őskeresztyénségben. Ε szerint a húsvéti történet kiindulópontja Péternek a galileai látomása volt. Ebből Péter azt a meggyőződést merítette, hogy „Jézust Isten a halál torkából (!) elragadta trónusához és beiktatta a hamarosan eljövendő Úr és Krisztus méltóságába." Péter látomása alapján úgy vélte, hogy Jézus „eljött hozzá, őt ismét elfogadta tanítványául és e fenséges titok hirdetőjéül rendelte". Ez a kiindulás Hirsch szerint. A továbbiak azután így alakulnak: Péter hirdeti ezt „az újonnan nyert hitét" első sorban azoknak, akik Jézus követőihez tartoznak és sikerül neki a saját átélésébe belevonni mindenekelőtt a „tizenkettőt közülök". Ez a Feltámadottnak a Pál által I. Kor. 15, 5 alatt a második helyen említett megjelenése. Ennek a látomásnak az alapján tudta volna magát a tizenkettő Jézus kiküldöttének (apostolának). Itt Hirsch konstrukciójába nyilván belejátszik a Máté 28, 16—20 alatt található hagyomány is. Ezután vonult a tizenkettő — Hirsch véleménye szerint — fel Jeruzsálembe, arra a helyre, ahol zsidó meggyőződés szerint „Krisztusnak proklamáltatnia kellett". Itt e kis kör tanúskodása a zsidó vezetők ellenállása ellenére is oly átütő erővel érvényesült, hogy egy 500 emberből álló gyülekezet kerül bele az extázis állapotába és látja az Urat a saját körében. Ezzel megalakul az