Karner Károly: Evangélium, magyarság (Győr, 1942)

Jézus feltámadása és a húsvéti hit

122 hangsúlyoznunk kell majd, hogy az I. Kor. 15, 3—8 ilyen értelmezésének ellenmond az a körülmény is, hogy Pál apostol különbséget tesz a Feltámadott megjelenései és egyéb víziónárius élmények közt. c) Az evangéliumok húsvéti történeteit Hirsch oly módon veszi kritika alá, hogy azoknak legkésőbbi alakjából indul ki s így igyekszik magának utat nyitni a hagyomány régebbi fokozatai, í 11. alakja felé. Hirsch kritikája e tekintetben nagyon sok olyan szempontot újít fel, amelyet ugyanebben az összefüggésben már mások is érvényesítettek, ö is különbséget tesz a „jeruzsálemi"' és a „galileai" tradíció közt s amazt tartja későbbinek és erősen legendás jellegűnek. Kritikai műveletének a rövid summája az, hogy Jézusnak Péter apostol előtti megjelenése, melyre Pál apostol utal, Galileában ment végbe, s innét indult el a mozgalom és a húsvéti történetek sora. Ennyiben a „galileai" tradíció még közelebb van a húsvéti tudósítás ősformájához, mint a „jeruzsálemi" tradíció. Azonban itt is gondolnunk kell arra, hogy a húsvéti tudósítás ősformáját (Péter látomását) Hirsch szerint a gyülekezeti hagyomány elnyomta. A „jeruzsálemi" tradíció történetei a nyitott sír feltalálásáról szóló elbeszélés körül csoportosulnak. Annyit Hirsch is elismer, hogy a sírral történt valami. Szerinte az asszonyok, akik Jézus sírját fel akarták keresni, a sírt nyitva találták s erre úgy megijedtek, hogy elszaladtak a nélkül, hogy közelebbről megvizsgálták volna, mi történt a sírral s hogy ott van-e Jézus holtteste. Arról, amit láttak, nem szóltak semmit. Ennyi Hirsch szerint Márk 16,1—8 tudósítása annak ősi formája szerint. Hirsch úgy véli, hogy az asszonyok csak akkor kezdtek beszélni tapasztalatukról és az angyali jelenésről, amikor már híre járt, hogy Jézus megjelent Péternek, ill. a gyülekezeti tradíció az asszonyok tudósítását ekkortól fogva színezte ki angyali jelenéssel. Azt, hogy mi történt a sírral, Hirsch kétségben hagyja. Ügy véli, hogy erre a történettudomány eszközeivel nem lehet feleletet adni. Hangsúlyozza ellenben, hogy az első gyülekezet számára magától értődő volt, hogy a sírt üresnek gondolták. Elképzelhetetlen lett volna számukra, hogy a holttest a sírban maradt volna, noha Jézus megjelent Péternek és a tanítványoknak. De Hirsch úgy véli, hogy ekkor, t. i. „néhány héttel Jézus halála után teljes modern rendőri és tudományos felkészültségre lett volna szükség ahhoz, hogy tisztázzák, vájjon a valódi holttest (és nem valamiféle más holttest) van-e ott és az igazi sírról van-e szó" (Theol. Litztg, 1940, 298. lp.). Mindezeknek a kritikai műveleteknek az elvégzése után Hirsch számára tulajdonképen csak Pál apostol tudósítása marad meg s ehhez járul Márk 16, 1—8-nak a fentebbi módon leegyszerűsített formája. Ennél az eredménynél azonban Hirsch nem áll meg, hanem felveti azt a kérdést, hogy vájjon nem maradt-e meg az evangéliumokban, ha álcázott formában is, tudósítás