Karner Károly: Isten igazsága. Pál apostol levele a rómabeliekhez (Győr, 1942)

A Római levél magyarázata - Köszöntés és bevezetés (1, 1—17)

8 1 ] : i i i 1 1 3 1 1 1 ) t 1 1 2 3 4 azt Pál nem győzi eléggé hangsúlyozni, — „nem emberektől vagy valaki által, hanem Jézus Krisztus és az Atya Isten által" (Gal. 1, 1.). Ez az isteni „elhívás" határozza meg életét és munkáját, teszi őt a Krisztus foglyává (Ef. 3, 1; v. ö. II. Kor. 10, 5.), úgyhogy mint a Krisztus küldötte követ, apostol a megbízásához képest, annak megfelelően, a nyert utasítást tartva szem előt végzi munkáját (v. ö. I. Kor. 9, 16—17.). A követi megbízás, melyet Urától nyert, egyúttal apostoli hatalmat is jelent. „Valakinek a követe olyan, mint az illető maga", — mondja egy közismert zsidó jogszabály (pl. Misna Berakhot 5, 5.). Ez azt jelenti, hogy a követ meghatalmazása terén ugyanolyan jogérvénnyel cselekszik, mint megbízója és ugyanaz a rang és méltóság illeti meg, mint megbízóját. Pál apostol is úgy jár el apostoli méltóságában, mint Krisztusnak teljhatalommal megbízott követe. Apostoli szava és igéje azért „evangélium": Pál többször beszél az „ő" evangéliumáról (Róm. 2, 16; 16,25; II. Tim. 2, 8.). Apostoli döntése a Krisztus nevében, ill. a Szentlélek által hozott döntés (v. ö. Róm. 15, 18, II. Kor. 13, 3; I. Kor. 5, 3 kk.). Ezért intheti az apostol a gyülekezetet „a mi Urunk, a Jézus Krisztus neve által" (I. Kor. 1, 10.) és szólíthatja fel, hogy „kövesse őt", ill. pontosabban, „utánozza őt" (pl. I. Kor. 11, 1.). Apostoli elhivatásáról Pál azt mondja, hogy általa Isten „kiválasztotta őt evangéliuma hirdetésére". A görög szöveg pontosan azt jelenti, hogy Isten „elkülönítette őt". A görög szóban felcsendül valami utalás arra, hogy Pál apostol eredetileg a farizeusok irányzatához tartozott: a farizeus szó eredeti értelme annyi, mint „elkülönített". Keresztyén volta és apostoli megbízatása nem szünteti meg Pál farizeusi mivoltát. Ezt egyebütt is büszkén vallja (Fii. 3, 5.), azonban új, mélyebb értelemmel tölti meg. Mint egykor Jeremiást (v. ö. Jer. 1, 5.), úgy „választotta ki őt Isten anyja méhétől fogva és hívta őt el kegyelme által" (Gal. 1, 15.). Ha Pál apostoli megbízatásánál gondol is a Damaszkusz előtti csodálatos órára, mégis tudja, annak gyökerei mélyebbre nyúlnak, egészen életének Isten által történt teremtéséig. Már ott az „evangélium számára" különítette őt el Isten minden más embertől és életének egyetlen értelmet adott: akarva-nem akarva, de Isten kifürkészhetetlen akarata és rendelése szerint az evangélium szolgálatában áll (v. ö. I. Kor. 9, 16—17.), ő „Jézus Krisztus rabszolgája". Már itt szükségesnek tartja azonban Pál legalább néhány legfontosabb mozzanat megemlítésével megmondani, mi is az az evangélium, melynek szolgálatára őt Isten kiválasztotta. Az Isten evangéliuma: tőle ered, ő szól az üzenetében, ő cselekszik abban, amit az evangélium véghezvisz, ő nyilatkoztatja ki magát benne és közeledik általa a bűnös emberhez. Az evangélium éppen ezért nem tan vagy tanítás Istenről, Krisztusról és üdvösségről. Az evangéliumban Isten szól, Krisztus cselekszik az Atyával való egységben és szerez üdvösséget nekünk bűnösöknek. Ezt az evangéliumot Isten „megígérte" prófétái által a „szent iratokban" (Pál evvel a kifejezéssel általában az ÓSz. irataira, nemcsak a prófétai iratokra gondol). Isten sohasem hagyta magát megbizonyítatlanul az ember előtt, érintkezett vele, cselekedett a javára ítélettel és kegyelemmel. Mindennek bizonyságai a „szent iratok". Bizonyságai annak is, hogy Isten kinyilatkoztatása eleitől fogva céloz az evangéliumban való beteljesedésre. Ennyiben az ÓSz. szent iratai elválaszthatatlanul beletartoznak az evangéliumba, de egyben bizonyságai a saját befejezetlenségüknek: ígéretek „Fia felől". Pál evvel az egy szóval jelöli meg az evangélium egész tartalmát. Krisztus a maga személyében hordozza és adja az evangéliumot. Ehhez mindenek előtt hozzátartozik, hogy a nemzedékek egymásba fonódó összefüggése és minden emberi élet rendje, „test szerint" ő is „származott", „lett" és pedig az ósz-i ígéretnek megfelelően Dávid királyi családjából (hogy másként lépett be az emberi élet közösségébe,