Karner Károly: Isten igazsága. Pál apostol levele a rómabeliekhez (Győr, 1942)
Bevezetés
3 halált halt. Valószínűnek látszik az is, hogy I. Pét. 5, 13-ban a „Babylon" néven Rómát kell érteni s ez esetben az I. Péter-levél Rómában keletkezett volna. A Római levél adataiból (Pál nem üdvözli a római gyülekezet tagjai közt Pétert, továbbá 15, 20 alapján) bizonyosnak mondható az is, hogy akkor, amikor Pál a Római levetet írta, illetve azelőtt Péter apostol sem Rómában nem járt, sem ott apostoli működést nem fejtett ki. Mikor és milyen célzattal irta Pál apostol a Római levelet? Erre a kérdésre maga a levél adja meg a feleletet. 15, 25 szerint az apostol közvetlenül az előtt a jeruzsálemi útja előtt áll, amelyen a makedoniai és görög gyülekezetek szeretetadományát adta át az ottani „szenteknek". Mivel pedig a korintusi Gájus a házigazdája (16, 23.), azért a levetet nyilván a Csel. 20, 3 alatt említett háromhónapos korintusi tartózkodása alatt, tehát valószínűleg Kr. u. 58 január—március hónapjaiban írta. Levelében maga tesz említést arról, hogy legközelebbi útitervei Hispania (a mai Spanyolország) felé tekintenek (15, 24—28.). Előzetesen azonban meg akarja látogatni a római gyülekezetet, hogy „neki valami telki ajándékot juttathasson, azaz hogy köztük (t. i. a római gyülekezet tagjai közt) velük együtt erőt és vigaszt nyerjenek kölcsönösen egymás hite által" (1, 11—12.). 15, 24 szerint pedig az apostol reméli, hogy a római gyülekezet „elsegíti őt" a Hispániába tervezett útjára. Mindebből világos, hogy a római gyülekezetet Pál apostol további missziói tervei kiinduló pontjává, mintegy bázisává akarta tenni, s levelét is azért írta, hogy római útját s vele további missziói terveit előkészítse. Amikor Pál a levelet írta, még nem járt Rómában és nem ismerte közvetlenül a gyülekezetet. Azonban a gyülekezetben már elég sok ismerőse tehetett (legalább a 16. fejezet erről tanúskodik, ha eredetileg is a Róm-hoz tartozott). Talán voltak hírei is a gyülekezetről, mivel a 14. és 15. fejezetek szerint annak belső nehézségei ismeretesek voltak előtte. Így levelére határozott körülmények adtak okot s e körülményekkel számol is. Nem tudjuk fejezetről fejezetre kimutatni, hogy az apostol miért éppen az adott fejtegetésekkel tölti meg levelét. Valószínűnek látszik azonban, hogy voltak közvetlen okai arra, hogy írását éppen az előttünk tevő tartalommal töltse meg. Nem tehet tehát a levelet úgy tekinteni, mint Pál evangéliumának általános kifejtését, még kevésbbé tehet azt mondani, hogy a levél mintegy az első keresztyén hittankiönyv (dogmatika). Ez azért helytelen, mivel a Róm-ból hiányzanak a keresztyén tanításnak olyan alapvető mozzanatai, melyekről Pál egyéb leveleiben ír (pl. úrvacsoráról, feltámadásról stb.). Viszont az nyilvánvaló, hogy a Róm-t sokkal inkább, mint az apostol egyéb leveleit megtöltik a tanszerű fejtegetések. Ezért a Római levél a címzett gyülekezet konkrét történeti helyzetéhez alkalmazott keresztyén tanítás, missziói igehirdetés. A levél tartalma. A többi levelekhez képest szokatlanul részletes köszöntés (1, 1—7.) után az apostol rövid bevezetésben utal arra, hogy a gyülekezet meglátogatására készülődik s ez missziói elkötelezettségének a hangsúlyozása kapcsán alkalmat ad neki, hogy megjelölje a levél főtémáját: az evangélium „Istennek hatalma minden hívő üdvösségére... mert Isten az ő igazságát nyilatkoztatja ki benne hit alapján hitre" (1, 8—17.). Ezt a főtémát fejti ki a következő két főrészben. Az első főrészben szól az ember elveszett, bűnös voltáról Krisztuson kívül, tegyen akár pogány, akár zsidó (1, 18—3, 20.) s ezzel szembe állítja az Isten által Krisztus halálában szer1*
