Karner Károly: Isten igazsága. Pál apostol levele a rómabeliekhez (Győr, 1942)

Bevezetés

BEVEZETÉS. A Római levél jelentősége. Az evangéliumok mellett a Római levél az Újszövetségnek leghatalmasabb, a keresztyén egyház történetében legnagyobb jelentőségű irata. Luther Márton 1522-i Újszövetség-fordításában ehhez a levélhez így kezdi bevezetését: „Ez a levél az Újszövetség tulajdonképeni fődarabja és a legtisztább evangélium. Megérdemli és méltó arra, hogy a keresztyén ember necsak szórói-szóra tudja, hanem napról-napra tanulmányozza, mint a lélek mindennapi kenyerét. Meri: nem lehet eleget és elég alaposan olvasni vagy elmélkedni fölötte. Minél többet foglalkozunk vele, annál drágább és annál ízesebb." Valóban, így is van. A Római levél nem olyan értelemben „fődarabja az Újszövetségnek", mintha pl. az evangéliumokat vagy Jézus igéjét háttérbe szorítaná, azokat másodrendűvé tenné, — ilyesmire Luther sem gondolt, — hanem úgy, hogy egyik újszövetségi irat sem tárja fel olyan hatalmas erővel keresztyén hitünk döntő tartalmát, mint éppen ez. Ezért üzenete a keresztyén egyházban mindannyiszor különösen előtérbe került, amikor Isten Lelke megújhodást adott. Luther ebből a levélből tanulta meg, mi az evangélium örömüzenete: a Római levélről tartott előadásai korszakalkotó jelentőségűvé váltak az egyház reformációja számára. Amit 1515 őszétől fogva kb. egy éven át a Római levél magyarázatában wittenbergi katedráján hallgatóinak előadott, nemcsak előkészítette reformátori munkája számára a talajt, hanem átment korának a reformációban megújhodott teológiai tudományosságába is. Luther előadásai a Római levélről tudományos tekintetben is a keresztyén teológiai tudomány legnagyobb teljesítményei közé tartoznak, pedig könyvalakban csak e század elején jelentek meg. De azóta ismét egyik legfontosabb útegyengetőjévé váltak a protestáns keresztyénség belső megújhodásának. Azért a Római levél elválaszthatatlanul összenőtt a tiszta keresztyénség minden igazi, a Szentlélekből fakadó megmozdulásával. Ezért kell magyar keresztyénségünknek is fokozott figyelemmel hallgatni arra, amit Pál apostol e levelében üzen. Nekünk is ez a levél mondja meg alapvető módon, hihetetlen tömörséggel, hogy ki a Jézus Krisztus, mi az általa szerzett váltság, mit jelent az: hinni, hogyan újítja meg Isten a Szentlélek által életünket, mikor szolgálunk Krisztusnak egyéni életünkkel, társas együttélésünkben, az államban, és kik Krisztusnak a választottjai. Amit az apostol ebben a levélben mond, nem emberi tanítás. Maga Isten szól hozzánk ezeken a fejtegetéseken keresztül és tárja fel mindig újból ,;örök idők óta hallgatásba burkolt titkát" (Róm. 16, 25.). Pál apostol annak idején e levelet a római gyülekezethez intézte s bizonyára megvolt a különleges oka annak, hogy miért éppen evvel a tartalommal töltötte meg írását. De az, amit írt, áttöri a közel kétezer év távolságát és közvetlenül hozzánk szól. Közvetlenül szól hozzánk, mivel mi is ugyanolyan gyarló, esendő, megváltásra szoruló bűnös emberek vagyunk, mint voltak a levél első olvasói. Hozzánk is ugyanannak az Istennek a kegyelmes üzenetét hozza, aki Krisztus által magához fogad és fiaivá tesz bennünket. „Most már nincs kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak." (8, 1.) 1