Dóka Zoltán: Márk evangéliuma – 2. kiadás (Hévizgyörk, 2005)

Előszó

hitet ébreszt és a hit terem jó gyümölcsöket, azaz erkölcsi tetteket, szociáletikai magatartást. Ezek az összefüggések szükségképpen szorultak háttérbe a „diakóniai teológiában". Ha ugyanis a diakónia az ige által ébresztett hit gyümölcse, akkor a diakónia tartalmát maga az ige határozza meg és nem a külső politikai igény. Márpedig a „diakóniai teológia" legfőbb feladata az állami politikai igény és az ennek megfelelő egyházi gyakorlat elvi igazolása volt. Ez pedig azt jelenti, hogy a „diakóniai teológia" nem az egyház szabad, egyedül az igéhez kötött prófétai szolgálatának teológiai háttere és indoklása volt a politikum felé, hanem egyházi nyelvezetbe csomagolt politikai ideológia az állam mindenkori politikai igényeinek kiszolgálásához és az egyház kiszolgáltatásához egyházidegen, sőt egyházellenes politikai érdekeknek. Jellemző, hogy a „diakóniai teológiából" soha nem következett kritika a politikai rendszerrel szemben, annál inkább fenntartás nélküli készség a politikai propaganda egyházi igazolására és művelésére. A „diakóniai teológiának" ez a hamis, egyházellenes alapállása nyilatkozik meg valamennyi szövegváltoztatásban, amelyet a cenzor könyvemben végrehajtott. Ennek néhány jellegzetes példáját szeretném még megemlíteni a következőkben illusztrációként. Mindenekelőtt utalok az említett politikai érdekű „kettős küldetés"-elmélet belehamisítására az eredeti kéziratba, ahol annak éppen az ellenkezője kapott tudatos hangsúlyt (vö. pl. 6,11-13 magyarázatát a két kiadásban!). Ugyanezt a hamisítást szolgálja a „diakónia" szó közel 20 helyen történt beírása a kéziratba. Még a könyv előszavába is beleírt a cenzor, többek között a következő mondatot: „Szeretném diakóniai teológiánkat is gazdagítani, ,Márk'-i megközelítésben." Magam éppen cáfolni szerettem volna egész könyvemmel ezt a hamis teóriát. Még a könyv utolsó szavait is kisajátította magának, a cenzor, még egyszer összefoglalva a hamis teóriát: „...prédikálással és diakóniával." - Nyilván a kommunista mozgalom világigényét respektálta a cenzor, amikor Jézus és az egyház küldetésével kapcsolatban ismételten törölte a „világigényes", „világméretű" és hasonló jelzőket. - Ugyancsak a marxista tanok abszolútságigényét kíméli az a drasztikus szövegváltoztatás, amely törli vagy háttérbe szorítja az egész könyvben a „tanító" Jézus képét, noha az Márknál, mint Jézus kinyilatkoztatás-igényének kifejezője, különösen hangsúlyos. - Ismételten törli a cenzor azokat a mondatokat, amelyek - főként a 13. fejezetben, de másutt is - az egyházüldözésről, háborúkról és az általánosan fenyegető nyomorúságról, mint a vég előjeleiről szólnak. így veszi figyelembe a rendszer érzékenységét, amely vallásszabadságot, katonai leszerelést és általános jólétet hirdetett, a valóságban pedig üldözte a vallást, fegyverkezett a harmadik világháborúra és számos népet döntött általános nyomorba. - A cenzúra jelentős manipulációs eszköze volt az első kiadás szinte minden lapján megtalálható szövegkiemelés. Ez olyan hangsúlyeltolódásokat okoz, amelyek meghamisítják a szöveg eredeti értelmét és a „diakóniai teológia" szellemiségét és tendenciáit tükrözik. - Utalok még arra az II