Dóka Zoltán: Márk evangéliuma – 2. kiadás (Hévizgyörk, 2005)

Első főrész: Jézus titkos kinyilatkoztatása (1,1-8,26) - III. Jézus harca a zsidó kegyességgel (1,40-3,6)

14. Szombat?-2,23-28 szombat kérdésében. A kompozíciós jelleg és a szövegbizonytalanságok ellenére Jézus életének eredeti szituációjáról lehet szó, amelyet húsvét utáni szempontok szerint fogalmaztak s értelmeztek. Talán 23-26 lehetett a megfogalmazás első fázisa, amelyet a vitabeszéd-gyűjtemény szerkesztője zárt le - az előző vitakérdésekre is utalva („...a szombatnak is!") - a 28. v.-sel. Márk a döntő választ nyilván a 27. v.-ben látta. 23 Itt sem tudjuk meg, hol történt az eset. A szöveg nehézkes. így is fordítható: „...kezdtek utat törni, tépdesve a kalászokat." így azonban még nehezebb megtalálni a vádpontot. Tulajdonképpen arra is lehetne gondolni, hogy átlépték a szombaton megengedett gyaloglási távolságot (= 1000 láb = 800 m). De akkor a farizeusok is! Arról sem hallunk, hogy hova és miért mentek. Csak az ÓT-i párhuzamból (25k v.) lehet visszakövetkeztetni, hogy nem utat törni, hanem enni akartak. Máté és Lukács ki is egészítik a leírást: „ették a kalászokat". Ez önmagában megengedett dolog volt (5Móz 23,25). Viszont az írástudók hagyománya szerint a szemek kimorzsolása a kalászból aratásnak számított, és az aratás beletartozott abba a 39 fő munkaágba, ami szombaton szigorúan tilos volt. A tanítványok tehát megengedett dolgot csináltak, de tiltott napon. Mindenesetre a vádpont nem jut világosan kifejezésre a szövegben. Csak Lukács említi kifejezetten a kalászok morzsolását. Mégis ez a legvalószínűbb alapja a vádnak itt is. - Az a magyarázat, hogy a tanítványok a Messiás előtt törik az utat, aki a szombatnak, mint Isten napjának beteljesedését hozza, tetszetős, de teljesen alaptalan. 24 A farizeusok ismét váratlanul tűnnek fel (vö. 2,6.16). Farizeusi gondolkodású parasztok, akik tehát közel laktak? A sematikus szövegben erre nincs utalás. Csak az a fontos, hogy azonnal megjelennek és kimondják a vádat, amely közvetlenül csak a tanítványokat éri. Jézus - húsvét után! - felette áll már a vádaskodásnak. A vád is sematikus, összefoglaló jellegű. Bármely más szombatszegésre is alkalmazható: olyat tesznek szombaton, „amit nem szabad". A farizeusi kegyesség és a kazuisztikus zsidó írástudomány tipikus jogi kifejezése. Az eredetileg pihenő napnak és örömünnepnek tekintett szombat megünneplését a hagyomány fejlődése során egyre szaporodó tilalmak és parancsok szabályozták, amelyeknek puszta ismerete is komoly feladat volt, és az ünnepet „elhordozhatatlan" teherré tették (ApCs 15,10). „Szabad? Nem szabad?" Ez minden idők kazuisztikus, mechanizálódott kegyességének a kérdése. 25-26 Jézus első válasza egy írásbizonyíték. A „sohasem olvastátok" fordulat az írástudói vitatkozás tipikus formulája (vö. 12,10.26; Mt 12,5; 19,4). Feltételezi, hogy az írás a vitatkozó felek számára döntő, feltétlen tekintély. Jézus írásszemlélete ennél lényegesen szabadabb és kritikusabb volt. ő az élő Isten felől tekintett az írásra, éspedig abban a bizonyosságban, hogy „elközelített", megérkezett Isten kegyelmének végső, üdvösséges ideje. Ennek itt nyoma sincs. A vitatkozás szintje nem emelkedik a rabbiké fölé. 54