Dóka Zoltán: Márk evangéliuma – 2. kiadás (Hévizgyörk, 2005)

Első főrész: Jézus titkos kinyilatkoztatása (1,1-8,26) - III. Jézus harca a zsidó kegyességgel (1,40-3,6)

11. Bűnbocsánat a földön! - 2,1-12 amely negatív értelmű, sztereotip kifejezés (vö. 6,11; 13,9; Mt 10,18; 24,14; Lk 9,5; Jak 5,3; az ÓT-ban is: lMóz 31,44; 5Móz 31,19.26; Jos 24,27 stb.). A háttér­ben Isten ítélete van. Értelme tehát ez: „bizonyságul ellenük (ti. az ítéletben)". Vagyis nem arról van szó, hogy a pap a mózesi rendeletek alapján „igazolja", „hitelesíti" Jézus hatalmas tettét s ezzel mintegy legalizálja azt. Ellenkezőleg: Jézus tette lesz vádoló bizonyíték azok ellen, akik őt elvetik. Sőt maga Mózes is, akire ők hivatkoznak, ellenük szól, - tehát Jézus oldalán áll! Márk éppen ilyen értelemben találta alkalmasnak ezt az elbeszélést, hogy vele vezesse be a most következő vitabeszédeket (2,1- 3,6). 45 A leírás kicsengése ismét Márk redakcionális szövege. Már a vers szókin­cse is erre vall ( ηρξατο = érxato, κηρυσσειν = kérüssein, λογος = logos, φανερως =fanerós stb.). Még inkább a csoda-titok kontrasztja. Jézus azért indulatos (43. v.), azért ad hallgatási parancsot (44a v.), mert a legnagyobb csoda sem teheti nyilvánvalóvá személyének titkát. A megtisztult ember azonban „megszegi" a hallgatási parancsot, mert lehetetlen, hogy aki megtapasztalta Jézus tisztító, szabadító hatalmát, az hallgasson és ne „hirdesse" (κηρυσσειν = kfrüssein) őt, ne terjessze mindenütt „az igét" ( λογος = logos) őróla (vö. 7,36; ApCs 4,20). - A vers végén a kontraszt megismétlődik: Jézus „puszta helyekre" húzódik vissza, próbál elrejtőzni, de nem tud. „Mindenhonnan mentek hozzá" (vö. 7,24). ­Márk a kontraszttal egyrészt megőrzi Jézus titkát, amely csak a kereszten lesz nyilvánvaló (15,39), másrészt érezteti, hogy mennyire ellenállhatatlan vonzerő sugárzik a keresztre menő Jézusból. Márknál Jézus egész útjára jellemző az elrejtőzésnek, visszavonulásnak és a nyilvánvalóvá válásnak ez a lüktetése. Ezzel azt is jelzi, hogy még útban va­gyunk. Jézus küldetése még nem ért célhoz. Isteni hatalmának minden megnyi­latkozása még „titkos kinyilatkoztatás" (Dibelius). Majd csak halálával és feltá­madásával lesz kész, teljes az evangélium. Ez a lüktetés tűnik fel mindjárt a következő szakasz elején is. 11. Bűnbocsánat a földön! 2,1-12 (Mt 9,1-8; Lk 5,17-26) (1) É8 amikor napok múltán ismét bement Kapernaumba, híre tá­madt, hogy egy házban van. (2) És sokan összegyűltek, úgyhogy már az ajtó előtt sem fértek el, és hirdette nekik az igét. (3) És jönnek, visznek hozzá egy bénát, akit négyen emelnek. (4) És mivel nem tud­ták odavinni hozzá a sokaság miatt, kibontották a tetőt ott, ahol ö volt, nyílást vágtak ki és leeresztették az ágyat, amelyen a béna fe­küdt. (5) Jézus pedig, látva azok hitét, azt mondja a bénának: Gyer­mekem, megbocsáttattak a te bűneid! (6) De ült ott néhány írástudó, és így tanakodtak szívükben: (7) Mit beszél ez így? Káromolja Istent! Ki bocsáthat meg bűnöket az egy Istenen kívül? (8) És Jézus azonnal 39

Next

/
Thumbnails
Contents