Dóka Zoltán: Márk evangéliuma – 2. kiadás (Hévizgyörk, 2005)
Első főrész: Jézus titkos kinyilatkoztatása (1,1-8,26) - III. Jézus harca a zsidó kegyességgel (1,40-3,6)
9. Jézus küldetése - 1,32-39 get jelöli most már a ζητειν = dzétein ige is (= keres, kérdez valami után), amelynek Márknál negatív csengése van (vö. 3,32; 8,1 lk; 14,55; 16,6). - Mindezzel Jézus korahajnali elvonulása új színt kap. Nemcsak az imádság magányát keresi, hanem visszavonul, szinte „menekül" a csodaéhség kapernaumi képviselői elől. Itt tűnik fel először Márk titok-képzetéből a tanítványok értetlenségének motívuma (vö. Bev. C. 2. b.): Simon a csodaéhség szószólója! 39 „És ment..." Márk ezzel a redakcionális verssel még egyszer összefoglalja (szummárium!) Jézus határozott küldetéstudatát. Ő nem az emberi lelkesedés, szenzációéhség kiszolgálója! Csak Istenre figyel. Küldetése ellenségek közé viszi, akik majd megölik („zsinagógáikban! vö. 23. v.), de az egész világnak szól (Galileai). Küldetésének tartalma pedig a prédikálás (ismét κηρυσσειν = kérussein!), ahogyan a 38. v.-ben mondta. Ennek alárendelve, mintegy a prédikációja következményeként történik a démonűzés. A megfogalmazásból az is kitűnik, hogy Márk a démonűzést kiemeli Jézus csodái közül. Nyilván az Istentől elszakító, vele szembeállító sátáni megszállottságban látta az emberi élet legnagyobb nyomorúságát és rabságát. De éppen ezért itt mutatkozik meg leginkább a prédikáló (és „tanító" vö. 27. v.) Jézus szabadító hatalma és annak végső szándéka: visszanyerni az embert Isten számára. Ez a szabadítás a célja Jézus egész küldetésének. Ahol felhangzik hatalmas szava, ott lehullanak a démoni megszállottság bilincsei. Az ember visszatalál Istenéhez. III. Jézus harca a zsidó kegyességgel (1,40-3,12) Az új szakasz új atmoszférában mutatja be Jézus isteni hatalmát. Feltűnnek Jézus ellenségei, a zsidó kegyesség képviselői. A velük való harc az egyes egységek közös főtémája. A szakasz csattanója 3,6: a „vitabeszédek" végső konklúziója a kereszt! Ezzel megszólal Márk szerkesztő munkájának legmélyebb teológiai kontrasztja: az ellenfeleit elnémító hatalmas Jézus nem más, mint a Keresztremenő! Általános vélemény szerint Márk itt egy hagyományos gyűjteményt dolgoz fel, amelynek egységeit nem idői, történeti, hanem tematikus szempont köti össze. Nyilván szükséges volt az őskeresztyénség tanítói munkájában olyan hagyományegységek gyűjtése, amelyek a keresztyénség és zsidóság (sőt talán judaizáló zsidó-keresztyénség!) közötti vitapontokat Jézus szavával, ill. magatartásával világították és válaszolták meg. Ugyanakkor a hagyományos gyűjteményt Márk jelentősen átdolgozta és kiegészítette. A redakcionális vonásokra a magyarázat során utalunk. 36