Dóka Zoltán: Márk evangéliuma – 2. kiadás (Hévizgyörk, 2005)
Első főrész: Jézus titkos kinyilatkoztatása (1,1-8,26) - II. „Új tanítás hatalommal" (1,14-39).....
6. Az első tanítványok — 1,16-20 vándorfilozófusok szóhasználatában is előfordul. Mégis valószínűbb, hogy maga Jézus a konkrét helyzetből, vagyis az elhívottak foglalkozásából vette a képet, s szinte egy rövid példázatként írja le vele a tanítványok feladatát. Jézusra egyébként is jellemző, hogy egy-egy foglalkozásból meríti példázatainak képanyagát (pl. magvető, kereskedő stb.). Sőt egyik példázatában Isten országa a tengerbe vetett hálóhoz hasonló (Mt 13,47k). Ilyen értelmű az itteni kép is. A tanítványok feladata abban lesz, hogy részesei lesznek Jézus embermentő munkájának, aki Isten országa hatalmával gyűjti az embereket Isten számára. A tanítványságnak e két alapvető vonását Márk később is hangsúlyozza (3,14): elhivatás és misszió elválaszthatatlanul összetartozik. Nincs egyik a másik nélkül. Mindkettő mögött Jézus hallatlan igénye áll, amellyel Isten országa közelségét a maga személyéhez köti. Az „azt cselekszem majd" kifejezés még egyszer aláhúzza, hogy a tanítványság Jézus műve. A ποιειν = poiein ige itt is és 3,14.16-ban is csak Márknál hangsúlyos. Hasonlóképpen a genesthai futuruma is (lesztek!). Ez utóbbi Márk tanítványszemléletében húsvét utánra mutat előre: csak akkor lesznek egészen készen az „emberhalászatra". Addig Jézus „cselekszik", azaz felkészíti őket a misszióra (vö. 6,7-13 magyarázatát!). 18 Az azonnali (ευθυς) engedelmesség újra Jézus elhívó hatalmának bizonysága. A szöveg szűkszavúsága is ezt emeli ki: Jézus szól s amit mond, megtörténik. Szava teremtő hatalom (Zsolt 33,9; Ézs 55,10k). Nem cáfolja ezt a tanítványok vaksága, hitetlensége, hűtlensége sem, amelyről majd még annyit hallunk Márknál. Sőt megerősíti: Jézus elhívó hatalmán múlott egyedül, hogy mégis tanítványok maradtak mindhalálig. Ezért szégyeníti meg Jézus Pétert 10,28-3l-ben, ahol Péter éppen 1,18-ra hivatkozva dicsekszik. Éppen ebben az összefüggésben fontos arra figyelnünk, hogy a Jézus-követés lényegét nem a „hálók elhagyása" jelenti, hanem az, hogy Jézus belépett életükbe s ő lett annak irányítója mindenestül. Számukra - akárcsak a Zebedeus-fiak számára (20. v.) - ez Jézus vándoréletének vállalását jelentette. De a későbbi tanítványok számára nem ez a „mindent elhagyó" (10,28) életmódváltozásuk a követendő példa - ahogy ezt annyiszor félreértették az egyháztörténet folyamán, pl. a szerzetesség -, hanem radikális Jézushoz kötöttségük, amelynek egzisztenciális következménye esetenként más és más lehet, sőt húsvét után szükségképpen más. 19 Márk nem reflektál arra, hogy a két testvérpár elhívása nem történhetett ennyire szorosan egymás után. A halászat ui. általában szürkületben vagy éjszaka történt (vö. Lk 5,5; Jn 21,3). A hálók javítása, rendbetétele viszont világos nappal, amikor nem sok remény volt a fogásra. Márknak csak a négy tanítvány együttes elhívása a fontos: ők kezdettől fogva tanúi Jézus útjának! 20 A tanítvánnyátételt új kifejezés jellemzi: „hívta őket" (καλειν — kaiéin = hívni, meghívni). Jézus hatalmas szava nem külső kényszer, hanem meghívás a 26
