Dóka Zoltán: Márk evangéliuma – 2. kiadás (Hévizgyörk, 2005)

Bevezetés - Utószó

Utószó írta: Dr. Dr. theol. h. c. D. D. h. c. Eduard Schweizer, a Zürichi Egyetem nyugalmazott újszövetségi professzora Hogy tizenhárom évvel ezelőtt (akkor már két éve nyugállományban) olvastam e bevezetés első vázlatát, természetesen az előszó nélkül, bizony már elfeledtem. De amit akkor írtam róla, ma megismételhetem: „Ez egy igen szép munka és örültem neki." Hogy ez most annyi zűrzavar után (a hamisítatlan magyar kommentárral együtt) németül is megjelenhet, különösen is okot ad az örömre és a hálaadásra. A felkérés, hogy rövid utószót írjak hozzá, szinte percre akkor érkezett hozzám, amikor egy Princetonban tartandó előadásomnak éppen az utolsó mondatát gépeltem: „Jesus did die on the cross - Why? The answer of Mark." (= Jézus meghalt a kereszten - miért? Erre felel Márk.) Tehát pontosan Dóka Zoltán témája az, ami engem még mindig lelkesít, a „teologia crucis" (Dóka) Márk evangéliumában. Ezért szinte mindvégig egyetértek az ő szemléletével. Kissé másként látom még mindig a könyv tagolását, ti. úgy, hogy a háromszori szenvedésjövendölésnek a tanítványok félreértésével együtt Jézus működése második részében (8,27-10,52) megfelel az első részben Jézus háromszori elvettetése egy-egy szakasz végén (3,6: a farizeusok és Heródes-pártiak vetik el; 6,l-6a: a honfitársai; 8,14—21: a tanítványai). Ebben az esetben minden szakasz szummáriummal (1,14—15; 3,7-12; 6,6b persze nagyon röviden) és a tanítványok elhívásával, kiválasztásával és kiküldésével (1,16-20; 3,13-19; 6,7-13) kezdődik. így még jobban kitűnne, hogy „az események határozottan egy cél felé sietnek... a keresztre" (Dóka). De bizonyos, hogy a szummáriumokhoz igazodva is lehetséges a felosztás, ahogy Dóka teszi. Csupán egyetlen helyen hangsúlyoznék határozottan másként (anélkül, hogy ebben kifejezett ellentétet látnék). Hogy „a példázat... Márk számára már nem az Isten országát kinyilatkoztató igehirdetés"(Dóka), ezt így nem tudnám mondani. Bizonyos, hogy a példázatokat egyetlen ember sem érti (4,10-12; a tanítványokat sem kivéve: 4,13). És mégis „Jézus sok ilyen példázatban hirdette az igét, ahogyan képesek voltak hallgatni "(4,33). Lehet ezt másként érteni, mint úgy, hogy Jézus példabeszéde Márk számára Isten kinyilatkoztatása, de az ember radikálisan bezárkózva marad előtte mindaddig, amíg Isten kegyelme közbe nem nyúl, ti. azáltal, hogy Jézus „a tanítványainak mindent megmagyarázott"(4,34) és rajtuk keresztül, ahogyan éppen Márk evangéliuma bizonyítja, az üzenet minden hallgatójának és olvasójának? XXVI