Dóka Zoltán: Márk evangéliuma – 2. kiadás (Hévizgyörk, 2005)

Bevezetés - C) Márk evangéliumának jellegzetességei

mondott, majd ismét sorozatban csodákat tett. Kétségtelenül gyűjteményekről van szó! Azt lehetne tehát gondolni, hogy Márk maga is azt tette, amit az általa használt gyűjtemények összeállítói, csak ő éppen a gyűjteményeket gyűjtötte össze. Valójában sokkal többről van szó nála, s éppen itt jelentkezik hagyományformáló munkájában a minőségileg más, ami az új, evangéliumi műfajt létrehozta. Könnyen megfigyelhető, hogy a gyűjtemények additív jellegűek. A bennük szereplő egységek egy felsorolás önálló tagjai, amelyek nem utalnak egymásra. Összekapcsolásuk szempontja tartalmi vagy formai rokonság, de nem történeti. Márk viszont határozottan arra törekszik, hogy a felhasznált anyagnak idői, történeti jelleget adjon. Bármennyire nem ismerte is Jézus életének pontos lefolyását, mégis az a szándéka, hogy a hagyományt, mint Jézus „történetét" fűzze egybe. Miből látszik ez? Márk történeti perspektívájának számos jele és eszköze van. Ilyen pl., hogy határozott egymásutánba állítja Keresztelő és Jézus működését (1,14). Vagy: az egységeket idői jellegű megjegyzésekkel vezeti be és kapcsolja össze, hogy azok a történeti folyamatosság benyomását keltsék (pl.: 2,1; 5,21; 7,24; 7,31; 9,30; 10.1 stb.). Vagy: hasonló céllal, két önálló egységet egymásba fűz (pl. 3,20-35; 5,21—43; 6,7-30; 11,12- 25 stb.). Legfontosabb azonban, hogy az események határozott cél felé igyekeznek s ez a cél a szenvedéstörténet. Honnan vette Márk ezt a történeti szempontot? Láttuk, hogy a hagyományos gyűjteményekből éppen ez a szempont hiányzik. Nem hiányzik viszont magából a szcnvcáéstörténetből! Bár valószínű, hogy Márk a szenvedéstörténet több változatát is ismerhette és saját szenvedéstörténetét azok felhasználásával szerkesztette, nyilvánvaló, hogy bármelyik változatnak szükségszerű jellemzője volt a történeti perspektíva. A szenvedéstörténet egységei, részletei éppen abban különböznek minden más gyűjtemény egységeitől, hogy túlmutatnak önmagukon, mert részei egy olyan eseménysorozatnak, amely Jézus halálában ér célhoz. Itt tehát Márk valóban egy olyan hagyomány-összefüggést talált, amelynek lényegéhez tartozik a történeti folyamatosság. Ez pedig azt jelenti, hogy Márk evangéliumának, mint hagyománygyűjtő, irodalmi műfajnak mintája, előfoka nem a fenti gyűjteménytípus, hanem a szenvedéstörténet. Kérdés: vajon Márk tudatosan kapcsolódott-e ehhez a mintához? Messzemenő tudatosságot találunk! Márk átveszi a szenvedéstörténet egységeinek Jézus halálára mutató tendenciáját és azt kiterjeszti az 1-13 fejezetekre is, azaz Jézus egész „történetére". Melyek ezek az utalások? 1,14: Keresztelő „átadatik", mint majd Jézus is. 3,6: Jézusnak meg kell halnia! 3,19: Júdás elhívása azonnal felidézi Jézus halálát. 6,14-29: Jézus „hírnöke" meghal. 8,31; 9,9.12.31; 10,33k.45: Jézus maga szól haláláról és feltámadásáról. 11,18: 12,12: a szinedrium Jézus halálára készül. Mindez azt jelenti, hogy Márk az egész hagyományt egyetlen nagy szenvedéstörténetté formálja. Jézus „története", az egybeszerkesztett hagyomány, egyetlen „úttá" válik, amelynek célja a kereszt ( az út-motívumhoz XVII