Dóka Zoltán: Márk evangéliuma – 2. kiadás (Hévizgyörk, 2005)
Első főrész: Jézus titkos kinyilatkoztatása (1,1-8,26) - IV. Jézus hatalommal tanít és cselekszik (3,7-6,56)
29. Jézus legyőz betegséget és halált - 5,21-43 33 De már a Márk előtti elbeszélő is túllép a theios anér-krisztológia keretein azzal, hogy az elbeszélés az első csúcspont (ti. az asszony gyógyulása, 29. v.) után tovább folytatódik. A második és tulajdonképpeni csúcspont Jézus és az asszony személyes találkozása, amelyben Jézus az asszony „mágikus hitét személyes hitté formálja" (Pröhle). A gyógyulás után az asszony mágikus hódolata remegő félelemmé fokozódik. De kitűnik az is, hogy Jézusnak nem elég a puszta gyógyulás. Magát az asszonyt keresi. Ez a csodán túllépő, személyes szándék készteti szóra az asszonyt. A személyes kapcsolat közvetítője már nem a mágikus erő, hanem a beszéd: „elmondta neki a teljes igazságot". Nem tudjuk meg, mi volt konkrét mondanivalója. Talán betegsége nyomorúsága. Talán rettegő bűntudata, hiszen mintegy ellopta Jézus gyógyító erejét. De a szöveg megfogalmazása nem is szavai konkrét tartalmára utal, hanem arra, hogy igazat mondott. Kilépett rejtőző zárkózottságából és szívét feltáró őszinteséggel kiszolgáltatta magát Jézusnak. A leírás a gyónás szituációját sejteti. Látóköréből egészen kiesnek a tanítványok és a szorongó tömeg. Az asszonynak van „helye", hogy „odamenjen", „elébe boruljon". A csodaelbeszélésekben szokásos csodálkozó vagy megdöbbenő zárókórus is elmarad. Egy a fontos: Jézus és az asszony személyes találkozása. 34 Jézus válaszával ér tetőfokára az elbeszélés. „Leányom"-nak szólítja, mint Jairus is saját gyermekét (9υγατηρ - thügatér). Tehát úgy tekint reá, mint Isten családjának tagjára (vö. 3,34k). Mágikus képzetektől irányított magatartásában felfedezi és felfedi az igazán értékes lényeges vonást, ti. azt a feltétlen bizodalmat, amellyel az asszony Isten Jézusban jelenlévő mentő hatalmára hagyatkozik és ezt nevezi hitnek. Jézus ennek a hitnek tulajdonítja azt a megmentő erőt ( σεσωκεν = sesóken), amit az asszony Jézus mágikus erejének gondolt (28. v.). Ilyen nagy dolog a hit! Ez a tulajdonképpeni csoda, mert általa realizálódik Isten mentő hatalma az ember életében. Jézus szava ezt tudatosítja az asszonyban, s jó, ha mi is tudatosítjuk ezt! Ma is sokan tévesztik össze mágikus képzeteiket, gondolataikat a valóságos hittel, amely ma sem más és kevesebb, mint megtartó erő. Ez a hit ma is ugyanolyan ritka, mint amilyen egyedül állt ott Jézus előtt ez az asszony, az értetlen tanítványok és a szorongó sokaság körében, alázatos és hatalmas hitével. A valóságos hit viszont mindig többet kap Jézustól, mint amennyit vár. A σωζειν = sódzein ige ui. az őskeresztyén szóhasználatban sokkal többet jelent, mint testi gyógyítást. Fő jelentése: megment, megszabadít (mindattól, ami Istentől elválaszt), üdvözít. Az asszony tehát hite által, amellyel Jézushoz közeledett, nemcsak a földi élet egy konkrét nyomorúságában kapott segítséget, hanem Isten üdvözítő hatalmában részesedett, amely átfogja az ember földi és örök sorsát. Akin Isten könyörül, azon örökre könyörül! Jézus elküldi magától az asszonyt, mint minden meggyógyítottat (vö. 19.v). A „menj el békességgel" az ÓT-ból ismert és az őskeresztyénségben is használt, áldást kívánó búcsúforma (Bir. 18,6; lSám 1,17; 29,7; 2Sám 15,9; ApCs 16,36; Jak 2,16). Jézus ajkán azonban több is mint kívánság. Felszabadító szó. Az asz113
