Dóka Zoltán: Márk evangéliuma – 2. kiadás (Hévizgyörk, 2005)
Első főrész: Jézus titkos kinyilatkoztatása (1,1-8,26) - IV. Jézus hatalommal tanít és cselekszik (3,7-6,56)
28. Jézus legyőzi a démonokat - 5,1-20 menetét. Egy későbbi átdolgozó (Márk?) utólagos megjegyzésként közbeszúrja, hogy Jézus már előbb parancsot adott a démonnak az ember elhagyására. Nyilván hiányolta, hogy mindeddig nem volt szó a démonűző Jézus kifejezett parancsáról. Viszont nem vette észre, hogy itt Jézus démonok feletti hatalmának még közvetlenebb megnyilatkozásáról van szó, mint pl. 1,23-26-ban, hiszen a démon már Jézus puszta megjelenésére megadja magát (6. v.). Sőt a bővítés előretekintve is zavaró, mert az utólag említett parancs nem teljesedik azonnal, hanem előbb még egy párbeszédre kerül sor. 9 Jézus hatalma a démon felett kezdettől fogva vitathatatlan. Ez nyilatkozik meg abban is, hogy a démon Jézus kérdésére kénytelen elárulni a nevét. A „légjió" a görögben és az arámban is meghonosodott latin szó. Eredetileg a római hadsereg nagyobb egységeinek a neve. Átvitt értelemben a létszám nagyságát, a sokaságot jelöli („mert sokan vagyunk"). Most tűnik ki tehát az őrjöngő megszállott rendkívüli erejének forrása. Egy egész démon-sereg lakott benne! Ilyen mértékű megszállottságról sehol sem olvasunk a hagyományban. Viszont éppen ezért valamennyi démonűzési elbeszélés közül itt tűnik ki legjobban Jézus hatalmának rendkívüli nagysága is. Márk számára is nyilván ez a nagyszabású kontraszt a legfontosabb az egész elbeszélésben. 10-13 A démonűzési elbeszélések sémája szerint most a démonok távozásának külső demonstrálása következik (vö. 1,26). Éspedig a nagyszabású démonűzésnek megfelelő nagyszabású demonstráció. Több kutató feltételezi, hogy itt „a becsapott ördögről" szóló népies mesemotívum jelentkezik. A démonok vesztükre kéredzkednek a disznókba. Mások szerint éppen nem a démonok járnak pórul, hanem Jézus, akinek a disznók pusztulása miatt távoznia kell a vidékről (17. v.). De a szövegben egyik motívumra sincs utalás vagy célzás. A disznókról szóló epizód egyetlen célja a démonok távozásának, azaz a megszállott ember teljes gyógyulásának s ezeken keresztül Jézus hatalmának demonstrálása. Az lehetséges, hogy a Márk előtti zsidó elbeszélő bizonyos humorral, sőt talán a pogányok felé irányuló gúnnyal fogalmazta a szöveget. így pl.: a démonok jól érzik magukat a pogány vidéken (10. v.), mert ugyanúgy tisztátalan lények, mint azok. A zsidók szemében tisztátalan állatoknak számító disznókba is ezért kívánkoznak (lik. vk.). A disznók pusztulása (13. v.) is jóleső elégtételt és gunyoros kritikát jelenthetett a tisztátalan pogány életmód felett. Viszont bizonyosra vehető, hogy Márk mindezekre már nem gondolt, aminthogy azt sem mérlegelte erkölcsileg, hogy Jézus hogyan okozhatott ekkora kárt az ott lakóknak. Nála egyedül Jézus hatalmas tettének demonstrálásáról van szó. - A 13. v.ben találjuk a „légió" közelebbi meghatározását: „mintegy 2000". A számnak nincs semmi különleges jelentősége. Az elbeszélő egyszerűen igen nagy számot akar mondani. A római légiók létszáma 4-6000 volt. De a leírt szituációban már a 2000 is irreális. Egyébként több kutató valószínűnek tartja, hogy a disznó106