Dóka Zoltán: Márk evangéliuma – 2. kiadás (Hévizgyörk, 2005)

Első főrész: Jézus titkos kinyilatkoztatása (1,1-8,26) - IV. Jézus hatalommal tanít és cselekszik (3,7-6,56)

19. Jézus példázatokban tanít - 4,1-34 a példázatok titkos ismeretek hordozói lettek, amelyeket csak a „beavatottak", azaz az egyház hívó tagjai értenek (vö. 4,1 lk). Mindezek a hagyománytörténeti mozzanatok felismerhetők a mi szakaszunkban is. A szakasz alapanyaga három jézust példázat: A magvető (3-8 vk.), a magától növő vetés (26-29 vk.) és a mustármag (30-32 vk.) példázata. Nem valószínű, hogy Jézus sorozatban mondott volna példázatokat. Mindenesetre az eredeti jézusi szituáció egyiknél sem ismert. Egybekerülésük inkább gyűjtés eredménye. Sőt a gyűjtés szempontjai is felismerhetők. Mindhárom szoros értelemben vett példázat, vagyis a hasonlítási anyag nem egy egyszeri, különleges, esetleg kitalált történet (ezt nevezzük parabolának!), hanem egy gyakori, ismételten megfigyelhető, rendszeresen előforduló jelenség. Mindhárom témaköre azonos, ti. a vetés. Formailag éppen a „vetés" vezérszó kapcsolja őket össze. Ezért vetéspéldázatoknak is nevezik őket. Mindhárom felépítése is megegyezik: egy folyamat két ellentétes stádiumának kontrasztja a hasonlítási pont. Ezért kontrasztpéldázatoknak is szokták nevezni őket. A kontraszt abban is azonos, hogy az első stádium negatív s ezt mintegy legyőzi, túlhaladja a második, pozitív stádium. A gyűjteményhez tartozhatott, mint annak lezárása, a 33. v., amely egyben jelzi a gyűjtemény és általában Jézus példázatainak („Sok ilyen példázatban...") alaptendenciáját: Jézus azért beszél példázatokban, hogy megértesse az igét, amit hirdet. Vitás, hogy a magvető példázatának magyarázata (14-20 vk.) hozzátartozott-e már ehhez a Márk előtti gyűjteményhez, vagy azt csak Márk kapcsolta hozzá. Az előbbi valószínűbb (lásd a magyarázatot!). Az viszont már a fentiekből is világos, hogy ez az allegorikus magyarázat eredetileg nem tartozott Jézus példázatához, hanem az őskeresztyénségben jött létre. Márk ezt a három példázatból (és a magvető magyarázatából) álló gyűjteményt dolgozta be evangéliumába. Szerkesztői munkájára vallanak a 4,1—2.10— 13.21-25.34 versek. Ezt a magyarázat során bővebben indokoljuk majd. Tartalmilag a fejezet fő kérdése Márk ún. példázat-teóriája. Arra a kérdésre, hogy miért beszél Jézus példázatokban, két ellentétes választ találunk. Az egyik választ a hagyományos gyűjtemény záróverse adja: azért, hogy a hallgatók „hallgathassák", azaz megérthessék az igét (33 ν.). A másik választ a márki redakcióban találjuk: azért, hogy a példázatok elrejtsék Jézus mondanivalójának értelmét (11b. 12. és 34. vk.). A példázatteória arra a kérdésre felel, hogy mi a teológiai értelme Márknál ennek az ellentmondásnak. Más szóval: miért használja Márk a „példázat" fogalmát - nem csak itt, hanem általában is (vö. 3,23; 7,17) - a rejtély, a rejtett beszéd értelmében? A mai kutatásban általában két megoldás szerepel. Az egyik a kérügmatikus kinyilatkoztatás-értelmezés. Eszerint a példázat-teória azt fejezi ki Márknál, hogy a Jézusban történt kinyilatkoztatás megértése nem emberi teljesítmény, hanem mindig Isten ajándéka. A teljes megértés pedig csak az eszhatonban 76