Dóka Zoltán: Márk evangéliuma – 2. kiadás (Hévizgyörk, 2005)

Előszó

Zürichben hamarosan felkerestem Eduard Schweizer újszövetségest, akinek 1967-ben jelent meg Márk kommentárja. Segítséget kértem tőle könyvem és további újszövetségi tanulmányaim számára. Ο azonnal megértette helyzetemet és testvéri szeretettel ajánlotta fel támogatását. Tanácsokat és irodalmat adott, és megígérte, ha elkészül a kommentárom, meghívat két szemeszterre és nála doktorálhatok. 1977 őszén jelent meg kommentárom meghamisított kiadása. Nyomban ezután egy hű magyar kolléga, Terray László révén, aki Norvégiában szolgált és éppen ebben az időben meglátogatott, titkos üzenetet küldtem Schweizer professzornak. így 1978 elején megérkezett a meghívás az akkori dékán, Hans-Dietrich Altendorf professzor aláírásával. Örömmel vittem a levelet Káldy püspökhöz. Ő azonban felháborodva utasította vissza kiutazási kérésemet és megtiltotta, hogy Zürichben doktoráljak. Egy évvel később ismét meghívás érkezett Zürichből, ezúttal az új dékán, Hans Heinrich Schmid professzor aláírásával. A közvetlenül a püspöknek küldött levél és Schweizer professzor személyes közbenjárása most már lehetővé tették kiutazásomat, de a doktorálás változatlan tilalmával. A két szemeszter ennek ellenére nagy teológiai nyereséget és felejthetetlen személyes élményt jelentett számomra. Teológiai munkám két irányú volt. Egyfelől általános teológiai ismereteimet igyekeztem elmélyíteni, de elkezdtem egy újabb kommentár anyaggyűjtését is az Apostolok Cselekedeteihez. A fakultás professzoraitól sok segítséget kaptam. Mindig volt idejük számomra és készek voltak a személyes beszélgetésre. Újra meg újra megcsodáltam a nyitottságot és alázatot, amellyel kérdéseimre válaszoltak és gondolataikat, eredményeiket megosztották velem. Többen közülük személyes barátságukba fogadtak. Az említetteken kívül nagy hálával gondolok Siegfried Schulz, tWalter Mostert, Hans-Peter Hasenfratz, Hans Weder és Odil Hannes Steck professzorokra. Előadásaikat rendszeresen hallgattam és sokat tanultam azokból. Különösen mély és hű barátság köt össze Schmid professzorral, akit azóta az egyetem rektorává választottak. Mint Schweizer professzor, ő is azonnal megértette helyzetemet és támogatásáról biztosított. Gyakran voltam hivatalos otthonába. Családjában valódi keresztyén szeretettel fogadtak, és családtagnak tekintettek. Mily sokszor vitt autóján Zürichből Schwerzenbachba, majd a közös elmélkedéssel, humorral és Schmidné gyönyörű zongorajátékával eltöltött szép est után vissza Zollikerbergbe, ahol laktam! Feledhetetlen emlékek! Megköszönni, kevés a szó... A későbbi években is gyakran kaptam meghívást Zürichbe. Ezeken az alkalmakon tovább mélyíthettem teológiai ismereteimet, és erősíthettem személyes kapcsolataimat. Sőt újakra is találtam. így Erich Bryner, Hans Geisser, Werner Kramer, Hans Ruh és Alfred Schindler professzorokkal. Az ő tudományukból is értékes ízelítőt kaptam. A fakultáshoz fűződő kapcsolatomat maga a fakultás pecsételte meg 1990 áprilisában, amikor a dies academicuson a dékáni tisztet betöltő Ruh professzor, IV