Dóka Zoltán: Márk evangéliuma – 2. kiadás (Hévizgyörk, 2005)

Első főrész: Jézus titkos kinyilatkoztatása (1,1-8,26) - IV. Jézus hatalommal tanít és cselekszik (3,7-6,56)

18. Isten családja - 3,20-35 hagyománytörténeti összefüggését és márki redakcióját alaposan megfigyelnünk. Máté és Lukács (Q!) ugyanezt az igét jelentős tartalmi különbséggel közli. Náluk a következő szembeállítást találjuk: aki az Ember Fia ellen beszél, annak megbocsáttatik, de aki a Szent Lélek ellen szól, annak nem bocsáttatik meg (Mt 12,32; Lk 12,10). Ez a szembeállítás üdvtörténeti jellegű. Az Ember Fia cím a húsvét előtti, földi Jézust jelöli, míg a Szent Lélek említése a feltámadott, megdicsőült Urat, aki a Lélek által nyilatkoztatja ki hatalmát. Valószínű, hogy ez az ige a korai zsidómisszióban keletkezett és arra a kérdésre felelt, hogy nyerhet-e bocsánatot, vagyis lehet-e keresztyén az, aki Jézust földi életében elutasította. A mondat értelme tehát ez: a húsvét előtti elutasításra van bocsánat, de a húsvét utáni elutasítók menthetetlenek. Márk átformálja a hagyományos Q-szöveget és kihagyja belőle az üdvtörténeti szembeállítást, valamint az Ember Fia címet, amelynek emlékét az „emberek fiai" kifejezés (28. v.) őrzi. így a Szent Lélek említése már nem önálló, külön korszakot jelent, hanem az isteni hatalommal működő Jézust jellemzi. A Lélek munkája őhozzá van kötve, benne és általa valósul meg. A Lélek -káromlása tehát azonos Jézus káromlásával és elutasításával. Vagyis az ún. „Szent Lélek elleni bűn" nem valamely különlegesen nagy erkölcsi bukást jelent, - ez a máig ható rabbinista kazuisztika félreértése - hanem egy generális, alapvető Jézus-ellenes magatartást, amely tudatosan elutasítja, megveti és gyalázza Jézus bűnbocsánatot adó isteni hatalmát (2,10). „A bocsánat elutasítása megbocsáthatatlan" (J. Jeremias). Ebben a veszedelemben éppen azok vannak, akik letagadhatatlanul felismerték Jézus hatalmát, de elzárkóztak előle és ellene mondtak. Viszont azok vannak tőle legtávolabb, akik bűneik tudatában rettegnek, hogy elkövetik. Éppen nekik szól a 28. v. korlátlan kegyelme. 30 Az összefüggésben a Lélek elleni bűn veszedelmében az írástudók állnak, mert bár kétségtelenné lett számukra a Jézusban munkálkodó Lélek hatalma, de azt nem a Szent Lélek, hanem „tisztátalan lélek" megnyilatkozásának bélyegzik. Márk ezzel a megjegyzéssel kétségtelenné teszi, hogy a Szent Lélek gyalázásán valóban Jézus gyalázását kell értenünk. Egyben felidézi az írástudók első vádját (22a v. Bézebul = tisztátalan lélek?), hogy a 29. v. félelmes fenyegetését indokolja. - Viszont fel kell figyelnünk arra is, hogy a megbocsáthatatlan bűnről nem ténymegállapításként van szó, hanem a kemény vádra adott kemény figyelmeztetésként. 31 Ismét a kezdő szituációban vagyunk. Az írástudók nyomtalanul eltűntek. Viszont megérkeztek Jézus „hozzátartozói" (21. v.), akikről most megtudjuk, hogy közvetlen családja, anyja és testvérei. Józsefről, a családapáról sehol sem olvasunk Márknál (vö. 6,3). - Az egész szakaszban nagyon tanulságos a szinoptikus egybevetés. Jézus bent - családja kívül! Ez a kép a történeti valóság fájdalmas emlékét őrzi: Jézust saját családja sem értette meg. Nem mennek be a házba, hanem 72