Cserháti Sándor: Pál apostolnak a filippibeliekhez írt levele (Budapest, 1976)

V. INTÉS EGYSÉGRE SZOLGÁLÓ LELKÜLETBEN 2,1-18 - 2. Figyeljetek Jézus életútjára 1 (2,5-11)

vánkozik ide Ádám mozdulata, aki az Istennel való egyenlőségét zsákmányként akarta magához ragadni, tehát az isteni hatalmat a maga céljai érdekében akarta birtokolni. Ezzel szemben Jézus, aki pedig Istennel egyenlő volt, önként lemondott arról, hogy neki szolgáljanak, és emberré lett, hogy ezzel mások javát szolgálja. A keresztyén gyülekezet a himnusz szavaiból napnál világosabban láthatja, hogy a két homlokegyenest ellentétes irányú törekvés semmiképpen sem fér össze egymással (Vö.: 2,3—4). (7) A himnuszban leírt egyedülálló életút Krisztusnak önkéntes lemondásával kezdődik, de ez a döntés Krisztus testet öltésében, emberré lételében realizálódik. Az a távolság, amely Isten és az ember világa között feszül, csak így volt áthidalható, A testet öltést a himnusz szokatlan módon fejezi ki: „Önmagát megüresítette." Ezzel Krisztus emberré lételének következményeit az isteni létformára visszatekintve határozza meg. Mivel itt is elsősorban az foglalkoztatja a szerzőt, hogy Krisztus számára mit jelentett ez a lépés, azt a kérdést kell feltennünk, hogy milyen változást hozott Krisztus helyzetében önmaga inegüresítése. Azt láttuk már, hogy a himnusz teológiai logikával dolgozik. A megiirestíés tehát nem változtatott Krisztusnak Istennel való egyenlőségén. Sőt, éppen a testté létei vállalásával maradt meg a kölcsönös szeretet egységében Istennel. Feloldanánk a kinyilatkoztatásnak az egész Újszövetségre és a himnuszra is jellemző feszültségét, ha Krisztus ember voltát preegzisztens helyzetének feladásaként fognánk fel. A megüresítés az isteni létformájára, és nem magára az isteni mivoltára vonatkozik. Hogy emberré legyen, és így a történelembe belépjen, vállalta Krisztus az isteni létforma védettségének feladását, és ezzel együtt az emberi létforma korlátait. Amikor Krisztus emberré lett, szolgai létformát vett magára. A himnusz logikája szerint ez a szolgai létforma nem Jézus életének értelmét, a szolgálatot takarja. Ha a himnusz ezen a helyen erről beszélne, akkor feltételezné, hogy Krisztus a preegzisztens létben nem szolgált, s csupán a testté létei után vállalata azt. A szolgai létforma Jézus szolgálatának súlyos feltételeire irányítja figyelmünket. Hogy szolgálhasson nekünk, vállalta az emberi sorsot mindazzal a megkötöttséggel és kiszolgáltatottsággal, amelyet az ember számára jelent élni e világban. „Hasonlóvá lett az emberhez"-tehát az isteni létforma előnyei nélkül velünk teljesen egyenlő feltételek között élt. A preegzisztens Krisztus alacsonnyá tette magát, hogy beférhessen embervilágunk ajtaján. A himnusz is teljes mértékben 98