Cserháti Sándor: Pál apostolnak a filippibeliekhez írt levele (Budapest, 1976)

V. INTÉS EGYSÉGRE SZOLGÁLÓ LELKÜLETBEN 2,1-18 - 2. Figyeljetek Jézus életútjára 1 (2,5-11)

első keresztyének krisztológiai tanításának kialakulását. Ellenőrizhetetlen spekulációk helyett hitük archimédeszi pontjának Jézus feltámadása tényét tekintették. Ez az esemény jelentette számukra az eschatológikus idő beköszöntét. Innen tekintettek vissza Jézus halálára és életére, de innen merítették reménységüket is, amikor az eljövendőkre tekintettek. Jézus lényének titka is először a feltámadáskor tárult fel előttük meggyőző erővel. Ezen a ponton lett világossá számunkra, hogy Jézus azért élhetett, halhatott és támadhatott fel úgy, ahogy az történt, mert Isten és Jézus között egyedül álló kapcsolat volt. Ez a felismerés egyre nagyobb koncentrikus körökben hatolt el először a János keresztségéig, majd a születés, illetve fogantatás pillanatáig, végül pedig a preegzisztens létig. A legkorábbi keresztyén iratokban, a páli levelekben Krisztus preegzisztenciája már a krisztológia szerves része, és ez azt bizonyítja, hogy az első keresztyén teológusok a feltámadáshittől a preegzisztencia gondolatáig hamar megtették az utat. Azt is bizonyosra vehetjük, hogy Krisztus preegzisztenciájának gondolatát nem maga Pál fejlesztette ki, hanem a gyülekezeti hagyományból merítette. A Krisztus preegzisztenciájáról valló fordulatok át meg átszövik Pál leveleit. Erről tanúskodnak azok a kijelentések, amelyek Jézust „Isten kiszemelt Fiának" (Rm 1,4), vagy „Isten elküldött Fiának" mondják. Ugyancsak Krisztus preegzisztenciáját feltételezik az ilyen mondatok: „Kicsoda ment fel a mennybe, hogy Krisztust onnan lehozza?" (Rm 10,6) Vagy: „(A vándorló zsidó népet kísérő) kőszikla pedig a Krisztus volt." (1 Kor 10,4) Amikor az első keresztyének krisztushitük tartalmát ki akarták fejezni, rendelkezésükre állhattak a preegzisztenciának a zsidóságban már meglevő sémái. A zsidók meggyőződése szerint minden teremtett létező és minden esemény mielőtt létrejött, már megvolt Isten gondolataiban. Különösen is nyomatékosan vallották, hogy az üdvösség dolgai, aThóra, a Gan Éden, a „dicsőség trónja" és a Messiás neve már előre megterem leltek és el vannak készítve, hogy a maguk idején elnyerjék azok, akik Istent szeretik. Természetesnek kell tartanunk, hogy arról a Jézusról, aki Isten által küldött Messiásként „meghalt bűneinkért és feltámadt megigazulásunkra", aki Isten országát hozta el közénk az idők teljességében, a keresztyének előbb vagy utóbb felismerték, hogy Istentől jött, és földi léte előtt is már Istennél volt. Az idő és okok kiterjesztésének hasonló folyamatát figyelhetjük meg Pálnál akkor is, amikor a maga apostoli hivatásának eredetét kutatja. A döntő és általa ismételten 95