Cserháti Sándor: Pál apostolnak a filippibeliekhez írt levele (Budapest, 1976)

V. INTÉS EGYSÉGRE SZOLGÁLÓ LELKÜLETBEN 2,1-18 - 2. Figyeljetek Jézus életútjára 1 (2,5-11)

tőző tulajdonságra irányítja figyelmünket. Pedig az „en Khrisztó Jészou" szóösszetétel is beletartozik azoknak a jellegzetes páli kifejezéseknek sorába, amelyek a világnak és az embernek Krisztus váltságmüve nyomán megváltozott helyzetére világítanak rá. Erről kellőképpen meggyőződhetünk, ha megvizsgáljuk azokat az igehelyeket, ahol Pál ugyanezt a fordulatot vagy ehhez hasonlót használ: 2 Kor 5,19; 8,9; Ef 2,10; Gal 2,4; 3,14; 5,6 stb. (Vesd össze még a Fii 1,1.13.26-nál mondottakkal!) De az utóbbi értelem mellett szól az a tény is, hogy az 5. vers „en Khrisztó Jészou" fordulata a 2,1 versben található „en Khrisztó"-ra rímel. Tehát amit a himnusz Jézus életútjáról elmond, az elsősorban a keresztyén élet alapja, és nem erkölcsi ideál. Természetesen Krisztus életútja, amelyből élünk, egyúttal azt az irányt is megjelöli, amely felé Krisztus ösztökél bennünket. Ennyiben példakép is mindaz, amit a himnusz Krisztusból bemutat nekünk. 5 A „morphé" a himnusz egyik kulcsszava, és értelmezésén nagyon sok minden múlik. A 7. versben újra visszatér, most már mint „szolgai létforma", hogy a kettő között levő különbség érzékeltesse a Jézus sorsában beállt nagy változást. A szó tartalmának tehát mindkét helyen egyezőnek kell lennie. A „morphé" (forma) filozófiailag rendkívül leterhelt fogalom. Arisztotelész híres mondása szerint „forma dat esse rei", azaz a forma adja a dolgok lényegét. Ha a szónak a himnusz esetében is ezt az arisztotelészi jelentést tulajdonítanánk, akkor a kétféle forma szembeállítását úgy kellene értenünk, hogy a földi Jézus önmagát megüresítve elveszítette a mennyben még birtokolt isteni lényegét. Nem tarthatjuk valószínűnek, hogy egy keresztyén himnusz kijelentéseiben ilyen messzire elmenne. Ezért, például Barth, úgy magyarázza a két forma közötti különbséget, hogy az csupán alakváltozást, a megjelenési forma felcserélését jelentheti. így a földi Jézus emberi alakjában Isten elrejtetten van jelen. Szerinte éppen ezért a himnusz a kinyilatkoztatás dialektikáját akarja érzékeltetni: Az alázatosban rejtőzve jelenti ki magát az Isten. Ha viszont a LXX és az Újszövetség szóhasználatát nézzük, akkor meg kell állapítanunk, hogy az tartalom és külalak között nem von éles határvonalat. A hangsúly nem a lényeg vagy az alak változására esik, hanem a létforma megváltozására. Mt 17,l-ben és Mk 9,2-ben Jézus a megdicsőülés hegyén átváltozik (metamorphóthé) a tanítványok előtt. Nem az alakja vált felismerhetetlenné, hanem a mennyei létforma dicsősége hatotta át. Ugyanezt a szót használja Pál is, amikor a testnek a feltámadásban végbemenő változását akarja kifejezni (Fii 84