Cserháti Sándor: Pál apostolnak a filippibeliekhez írt levele (Budapest, 1976)

V. INTÉS EGYSÉGRE SZOLGÁLÓ LELKÜLETBEN 2,1-18 - 1. Törekedjetek együtt egymás javára! (2,4 — 4)

núsítva, egy lélekkel egységre törekedve

8, (3) semmit sem cselekedve haszonlesésből

9, sem hiű dicsőségvágyból

1

0, lianem alázattal

1

1 egymást magatok felett állónak

1

2 tekintve, (4) nem tarlva senkinek sem a saját érdekét szem előtt, hanem inkább

1

3 mindenki a másét

1

4. 1 Az eredeti szövegben a mondatok állítmánya határozatlan névmás. Hasonló szerkezettel találkozunk Gal 6,3-ban is: „Ha valaki azt gondolja magáról, hogy ο valami, holott semmi, megcsalja önmagát." Ez esetben az állítmányi helyzetben levő határozatlan névmás jelentőséget, értéket fejez ki. A magyar közbeszédben is használjuk ezt a szerkezetet pl. a következő felkiáltásban: Ez már valami! Az ismétlődő határozatlan névmásoknak igénk esetében is hasonló értelmet kell tulajdonítanunk. Természetesen, komolytalanná válna a fordítás, ha valamilyen formában az előbb említett felkiáltást használnánk fel a mondat értelmének visszaadására. A fordítók általában különböző igék beiktatásával próbálnak segíteni magukon. Szerintem az eredeti írói szándéknak leginkább a „jelent valamit" fordítás felel meg. 2 A „parakalein" igének és a belőle képzett szavaknak igen tág a jelentésköre. Az indítás, buzdítás, intés, vigasztalás mind megtalálható benne. Nem véletlen, hogy a „paraklészisz" szó lett a keresztyén életre vonatkozó útmutatások összefoglaló neve. Mert ezek az útmutatások sohasem rideg parancsok, hanem az evangélium ismeretéből fakadó, örömmel vállalt kötelezettségek. Különösen is nyilvánvaló ez igénk esetében: Mielőtt a kérés elhangzana a gyülekezet felé, a Krisztusban kapott ajándékok elkötelező erejére hívja fel figyelmünket. Ha ezt tekintetbe vesszük, akkor a hagyományos „vigasztalás" fordítás jelen esetben szűknek bizonyul. 3 A „a Krisztusban" és az 5. versben található a„ Jézus Krisztusban" kifejezések teremtik meg a logikai kapcsolatot az első négy vers, és az azt követő krisztushimnusz között. Mind a két kifejezés az embernek Krisztus által megváltozott. Isten kegyelme által meghatározott helyzetére utal. Ez az egyetlen teológiailag helyes kiindulópontja minden állításnak az egyházban. A két kifejezés eltérő fogalmazásának is jelentősége van. A „Krisztusban" elsősorban a gyülekezet Urának megváltó munkájára, míg a „a Jézus Krisztusban" Jézus életének megváltói művére emlékeztet. 4 „paramiithion"- a hellenizmus idején gyakran használt szó a bajbajutottak és gyászolók szomorúságát enyhíteni igyekező beszéd kifejezésére. 5 A „koinonia" itt is elsősorban a valamiben való részesedést jelenti. A „Lélek közössége" tehát azt fejezi ki, hogy a 74