Cserháti Sándor: Pál apostolnak a filippibeliekhez írt levele (Budapest, 1976)

III. PÁL BESZÁMOL FOGSÁGÁRÓL 1,12-26 - 2. Pál fogságának kimenetele még bizonytalan (1,19-20) 53 Pál reméli, hogy minden Krisztus magasztalására fog történni

eljövendőkre vonatkozó eddigi látását. Ezért beszél a „Jézus Krisztus napjá"-ról (1,6; 2,16) és az Ür közelségéről (4,5). Tehát nem lehet szó arról, hogy Pál a „Krisztussal lenni" kifejezésben elejti az apokaliptikus eschatológiát, és felcseréli a lélek halhatatlanságának hitével. Ezért sokan ebben a kifejezésben a kétféle reménység egybekapcsolását vélik felfedezni, és az ún. „közbülső állapot"-ról vagy „átmeneti állapot"-ról szóló kijelentésnek tekintik. Ennek a feltételezésnek megvan a kortörténeti alapja. Pál nemcsak a hellenizmus gondolatvilágából, hanem a zsidó eschatológikus hagyományból is kaphatott indítást arra, hogy a közbülső állapot reménységével foglalkozzék. Az Újszövetséggel foglalkozó kutatók általában a keresztyén reménységre ható zsidó hagyományból egyoldalúan az idői, halál-utolsó nap-feltámadás-ítélet sémában jelentkező eschatológiai várakozást emelik ki. Van azonban a zsidó hagyománynak egy erőteljes hajtása, amely a halhatatlanság gondolatát összekapcsolja a feltámadás gondolatával. Eszerint a hagyomány szerint a megholtak lelkei valahol tartózkodnak, míg a feltámadás ideje el nem jön. Ilénókh könyve etióp változatának 103,3 szakaszában olvashatjuk a következőt, miután arról szólt, hogy a halál jobb a megpróbáltatásokkal teli életnél: „A ti lelkeitek, akik igazságban haltok meg, élni fognak, örülnek majd és örvendeznek, és nem fognak megsemmisülni a Hatalmasnak színe előtt." Az a hely, ahol az igazak haláluk után tartózkodnak az Isten trónjánál, vagy a „Gan Eden"-ben, az „Éden kertjében" van. A gonoszok viszont a Gyehenna tüzére kerülnek. Rabbi Johanán ben Zakkai a hagyomány szerint halálosan megbetegedett. Amikor tanítványai felkeresték őt, könnyek között találták. Aggódó kérdéseikre a rabbi a következőt felelte: „Ne csodálkozzatok könnyeimen, amikor a kérlelhetetlen és megvesztegethetetlen bíró elé kell állnom. Mert két út van előttem: Az egyik az Édené, a másik a Gyehennáé. És én nem tudom, hogy engem melyiken fognak majd elvezetni. Ha pedig így van, akkor én ne sírjak?" Ezekből a kiragadott példákból is nyilvánvaló, hogy a lélek továbbélésének gondolata teret nyert a zsidóság elképzeléseiben is. Csak míg a pogányok a lélek halhatatlanságát a lélek természetéből fakadó tulajdonságnak tartották, a zsidók Isten teremtő cselekedetére vezették vissza. A közbülső állapottal kapcsolatos nézetek lecsapódtak az Újszövetség irataiba is. A Gyehenna Jézus szavaiban is többször felbukkan (Mt 5,22; Mt 10,28; Mt 23,15). A kereszten Jézus azt ígéri a mellette függő latornak, hogy „ma velem leszel a paradicsomban" (Lk 23,43). 63