Cserháti Sándor: Pál apostolnak a filippibeliekhez írt levele (Budapest, 1976)

III. PÁL BESZÁMOL FOGSÁGÁRÓL 1,12-26 - 2. Pál fogságának kimenetele még bizonytalan (1,19-20) 53 Pál reméli, hogy minden Krisztus magasztalására fog történni

mint akin nem lett hiába valóvá a kegyelem (1 Kor 15,10), mert a reábízott szolgálatot betöltötte. Ezek a gondolatok fogják meghatározni a következőkben is, amikor már szemtől-szembe a halállal ad számot reménységéről. Pál reméli, hogy halála után Krisztussal lehet együtt (21) Ügye kimenetelének két végletes eshetősége, az élet vagy halál, arra készteti Pált, hogy számvetést készítsen önmagának és a gyülekezetnek életről és halálról. Szavainak súlya és hitele van, mert nemcsak játszik a halál gondolatával. A halál szinte karnyújtásnyira van tőle. És ím, szemtől-szemben a halállal elmondja az emberi sors nagy, hamleli „lenni vagy nem lenni" kérdésére a maga megrendítő monológját. De nemcsak a helyzet azonossága készteti az embert arra, hogy párhuzamba állítsa Shakespeare Hamletjének híres monológját Pál gondolataival. Ha a kettőt egymás mellé állítjuk, akkor lesz igazán szembetűnővé, hogy milyen mélységes ellentét választja el a hamleti monológot tápláló antik filozófiai tradíciót a páli gondolatokat meghatározó keresztyén hittől. Hamlet a „balsors minden nviige és nyilai" elől, az egész terhes és megutált életből szívesen menekülne a halálba, és csak „rettegése egy halál utáni valamitől" tartja még vissza az életben. Pál is ismeri, talán jobban is mint sok felebarátja, az élet fonákságait és árnyoldalait. Mégsem ez jelenti számára az élet lényeges tartalmát, hanem Krisztus. A hangsúly bűnös önmagáról átkerült Krisztusra, és azért nemcsak az történik vele, ami tőle telik, hanem az is, amit Krisztus végez el benne. „Élek többé nein én, hanem él bennem a Krisztus" — vallja ugyanezt más szavakkal Gal 2,20-ban. Mióta Krisztust megismerte, mindent ami az életben fontos és meghatározó, Krisztustól kapott. Tőle kapta Isten kegyelmét, szeretetét és igazságát, tőle kapta a Lélek sokféle adományát, tőle kapta szabadságát, örömét, békességét és erejét, tőle kapta feladatait és reménységét. Számára Krisztus mérhetetlenül több annál, hogy világnézetének csupán egyik alkotóelemévé vagy nehéz helyzetekben néhanapján elővett erkölcsi iránytűvé tegye. Számára Krisztus az élő Úrral való, egész életet átitató közösséget jelenti. Nem valami misztikus egyesülés ez, hanem az ige és a Lélek munkája által a hit döntéseiben és harcaiban megvalósuló Krisztusra formálódás. így fordulhat elő, hogy az élet negatív ered59