Cserháti Sándor: Pál apostolnak a filippibeliekhez írt levele (Budapest, 1976)

III. PÁL BESZÁMOL FOGSÁGÁRÓL 1,12-26 - 2. Pál fogságának kimenetele még bizonytalan (1,19-20) 53 Pál reméli, hogy minden Krisztus magasztalására fog történni

tartóságon történtekből fontos dolgokat tudhattak meg az evangélium természetéről is. Megtanulhatták, hogy az evangélium „ereje erőtlenség által jut céljához" (2 Kor 12,9). Ha az igehirdetők között pánik tör ki, akkor éppen ezért az okot abban kell keresnünk, hogy az evangélium hirdetői elveszítették hitüket a reájuk bízott üzenetben. De különösen bénítólag hat, ha az igehirdető számára tisztázatlan marad az evangélium és az emberiség java között levő szoros összefüggés. Evangéliumot hirdetni és az embereknek tudatosan kárt okozni nem lehet egyszerre. A gyülekezet Ura úgy segít az elbizonytalanodott igehirdetőkön, hogy valakinek, jelen esetben Pálnak, világos látást ad ebben a kérdésben is. Azt is megállapíthatjuk, hogy a helyi gyülekezet nyitott maradt az új felismerések befogadására. Mindabból, ami Pállal és velük történt, a gyülekezet végül is eljuthatott arra a mindennél fontosabb felismerésre, hogy az élő Űr van velük, aki által vettek a dolgok ilyen nem várt fordulatot. Némelyek rosszindulata ellenére is Krisztus hirdettetik (15 — 17) Pál minden szépítgetés nélkül feltárja a gyülekezet előtt azt is, hogy a helyi gyülekezetben támadt mozgalmat nem mindig tiszta szempontok és szándékok vezérlik. Nincs szó arról, hogy az evangéliumot egyesek meghamisítanák. Arról sem, hogy szolgálatukat nem küldetéstudatból végeznék. Mégis működésüket nagy mértékben befolyásolják az apostol iránt táplált érzéseik. Sokan szerették Pált, és ezért fogsága idején jóindulatúan igyekeztek szolgálatukkal pótolni az apostol hiányát. Akadtak azonban szép számmal olyanok is, akik megirigyelték Pál munkájának sikereit, és ezért féltékenykedtek rá. Féltékenységüket csak fokozta, hogy még fogságában is nagy feltűnést keltett. Nem túlozta el az apostol saját személyének fontosságát, amikor az igehirdetés indítékainak tisztaságát az iránta tanúsított indulatoktól teszi függővé? Pál nem a maga személyét teszi mértékké. Ó az evangélium ügyét nézi. Egyébként is ha valamiből, akkor az evangélium hirdetéséből képtelenség hiúsági kérdést csinálni. Az evangélium szolgálatában a feladatok elosztása és a végzett munka eredménye egyedül az egyház Urának kezében van. (18) Felmerülhet az a kérdés, hogy milyen szándékkal leplezi le Pál a filippiek előtt a helyi gyülekezet árnyoldalait. Talán a keserűség tör fel belőle, és panaszkodni akar a szeretett gyülekezetnek? 52