Cserháti Sándor: Pál apostolnak a filippibeliekhez írt levele (Budapest, 1976)

III. PÁL BESZÁMOL FOGSÁGÁRÓL 1,12-26

retlenség homályából feltűnni). „A feltűnést" valószínűleg ügye tárgyalásán kelthette. Megoszlik azonban az írásmagyarázók véleménye, amikor arra a kérdésre keresnek választ, hogy mi is történhetett a tárgyaláson. A feleletet az „en Khristó" formulában vélik megtalálni. Azok, akik ezt a formulát az alanyhoz, a fogsághoz kapcsolják — többek között Michaelis —, arra gondolnak, hogy Pálnak sikerült magát a felforgatás vádja alól tisztáznia, és meggyőznie az illetékeseket arról, hogy a Krisztus ügyéért került fogságra. De következtetéseikben egészen odáig elmennek, hogy az ügy tisztázódásával Pál már túl is került az életveszélyen. Azok szerint viszont, akik az „en Khristó" kifejezést az állítmányhoz tartozónak vélik (Gnilka), Pál azt akarja kifejezni, hogy fogságának ez a fordulata Krisztus műve volt. Ő volt az, aki a tárgyaláson alkalmat és erőt adott neki arra, hogy az evangéliumról tanúskodhassék. Kétségtelen, hogy nyelvtanilag ez utóbbi a simább megoldás. Ezen kívül a következő mondatban is hasonló fogalmazást találunk. Az igehirdetők felbátorodása is „en kiirió" történik, azaz az Ür munkájának következtében. A mondatnak ez az értelme azonban nem zárja ki azt, hogy a tárgyaláson hamis vádak tisztázására is sor kerülhetett. Pál 1,7-ben már említette, hogy fogsága során az evangélium védelmére is sor került. A védelem pedig feltételezi a vádat: A Cselekedetek könyve több ízben is említi, hogy az apostolt és társait a közrend és közbéke megzavarásával vádolták (16.20; 17,6; 18,13). Ez pedig a birodalom nagy nehezen helyre állított békéjének idején igen súlyos vád volt. Végeredményben tehát az evangélium ügyének előmenetelét nemcsak az jelentette, hogy Pálból nevezetes fogoly lett, vagv hogy alkalom adódott számára a bíróságon is Krisztusról tanúskodnia, hanem mindemellett még az is, hogy sikerüli Krisztus ügyét helyes megvilágításba helyeznie. Erről győzhet meg bennünket az a tény is, hogy Pálnak Efezusban sikerült a tartományi gyűlésből magasrangú barátokra szert tennie (Csel 19,31). Nehéz elhinni, hogv ezek az emberek egy felforgatás gyanúja alatt álló emberrel barátkoztak volna. 6 Az eredetiben: pretórium. Mivel nemcsak a császári testőrgárda (pretóriánusok) kaszárnyáját, hanem a provinciák helytartóinak hivatali épületét is pretóriumnak nevezték, említése nem tekinthető a levél római keletkezése mellett szóló bizonyítéknak. Korabeli feliratok szerint Efezusban is volt pretórium (helytartóság), sőt pretóriánus gárda is. 7 Az „en kürió"-nak ugyanaz a szerepe mint a 13. versben az „en Khristó"-nak. Tehát az események előidézőjére utal, és nem te47