Cserháti Sándor: Pál apostolnak a filippibeliekhez írt levele (Budapest, 1976)

II. HÁLAADÁS ÉS KÖNYÖRGÉS A GYÜLEKEZETÉRT 1,3-11

lekezet Pálra gondol, arra emlékezik, hogy ő volt Isten eszköze hitre jutásukban. Pálra emlékezve tehát az evangéliumra emlékeznek, és amikor az emlékezésük nem marad a gondolat síkján, hanem imádságukkal és materiális segítségükkel a fogoly Pál mellé állnak, akkor ennek az evangéliumnak szolgálatából veszik ki a maguk részét. Az előzőekből kitűnik, hogy az egyházban minden tevékenység az evangélium szolgálatának szempontja alá van rendelve. Ha Pálhoz igazodunk, akkor nem tehetünk minden további nélkül egyenlőségi jelet az evangélium szolgálata és az igehirdetés közé. Nem tehetünk egyrészt azért, inert csak az az igehirdetés szolgálja az evangéliumot, amely Isten kegyelme korszakának jó hírét viszi szét a világba. Másrészt pedig azért nem, mert szolgálata nem szűkíthető le az igehirdetésre. Pál minden olyan cselekedetet, amely Isten jóakaratát viszi előre a világban, az evangélium szolgálatának tekint. így érthető, hogy olyan prózai dolgokat is, mint az ellátásáról való gondoskodás, az evangélium szolgálatának összefüggéseibe állít. A filippi gyülekezet felismerte, hogy az evangélium ügye a gyülekezet minden tagjának ügye, és azt nem lehet néhány magányos küzdőre hárítani. Ez a gyülekezet az evangélium minden sikerét és kudarcát a magáénak tekintette. Ennek érdekében állandó hírszolgálatot tartott fenn, és amikor szükség volt rá, segített. A gyülekezet tagjai vállalták az evangélium jóhírének a továbbadását. Pál és munkatársai a gyülekezet alapításakor csak néhány napot tölthettek a városban, s hogy ennek ellenére mégis erős és virágzó gyülekezet épülhetett ki Filippiben, az nyilván a gyülekezet tagjainak volt köszönhető. De tudunk arról is, hogy már a kezdet kezdetén (4,15 — 2 Kor 11,9) anyagi támogatást nyújtottak az apostolnak. Nem kétséges, hogy ez csak az egyes gyülekezeti tagok szervezése és adakozása révén vált lehetségessé. így bontakozik ki előttünk egy szolgáló gyülekezet képe Filippiben. (6) Az egész gyülekezet részvétele a szolgálatban az a jó munka, amelyet Isten elkezdett közöttük. Ezzel a megállapítással Pál felhívja a gyülekezet figyelmét arra, hogy maga Isten formálja szeretetével, igéjével és Lelkének erejével szolgáló gyülekezetté őket. De egyúttal rávilágít arra is, hogy minden, ami a gyülekezetben ennek érdekében történik, jó és Isten akaratával összhangban levő munka. Mert az az Isten szándéka, hogy a megajándékozott gyülekezet ajándékozóvá váljék. 36