Cserháti Sándor: Pál apostolnak a filippibeliekhez írt levele (Budapest, 1976)

II. HÁLAADÁS ÉS KÖNYÖRGÉS A GYÜLEKEZETÉRT 1,3-11

en náluk Isten került a pogány istenségek helyébe (lásd: 1 Makk 12,1; 2 Makk 1,3-5). Amint a címzésnél és a köszöntésnél is láttuk, az apostol ebben az esetben is életet lehel a konvencionális formákba. A soron következő imádságban megtalálhatjuk ugyan a liturgikus élet elemeit és fordulatait, de ezeket minduntalan áttörik a konkrét gyülekezeti helyzet vonatkozásai és az ezekhez kapcsolódó teológiai reflexiók. Pál más leveleiben sem találhatunk elvont, személytelen imádságot. Imádságában Pál mindenekelőtt hálát ad a gyülekezet szolgálatkészségéért. (1,3—6) Majd megszakítva az imádság fonalát megvallja személyes érzéseit a gyülekezet iránt. (1,7—8) Végül könyörög a gyülekezet szeretetben való növekedéséért. (1,9—11) 1,3—11: (3) Hálál adok az én Istenemnek

1 minden megemlékezésetekért

2- (4) mindenkor minden könyörgésemben

3 mindannyiotokért örömmel végezve a könyörgést — (5) azért, hogy részt vállaltatok

4 az evangélium hirdetésében

5 az első naptól fogva mind mostanáig, ((>) meg lévén győződve arról, hogy aki elkezdte közöttetek

8 a jó munkát, be is fejezi a Krisztus Jézus napjáig. (7) Minthogy méltányos részemről erre gondolnom" mindannyiotok felől, mert a szívemben

8 hordozlak titeket, akik mind fogságomban

9, mind az evangélium védelmezése és tanúsítása közben

1

0 részesei vagytok az engem ért kegyelemnek

1

1, (!!) Mert tanúm az Isten, mennyire vágyódom mindannyiotok után a Krisztus Jézus érzületével. (9) Es azért imádkozom, hogy a ti szeretetek egyre inkább gazdagodjék

1

2 felismerésben és mindennemű megtapasztalásban

1

3, (lü) hogy megítélhessétek, mi a lényeges

1

4, s így tiszták és feddhetetlenek legyetek a Krisztus napjára, (II) telve az igazságnak

1

5 Jézus Krisztus által termett gyümölcsével Isten dicsőségére és magasztalására

1

6. 1 Az „én Istenem" fordulat Pálnál elsősorban imádságaiban lelhető fel (Rm 1,8; 1 Kor 1,4). Jelzi a személyes kapcsolatot Isten és az ember között, anélkül, hogy ezzel az ember kisajátíthatná a maga számára Istent. 2 Az eredeti szövegben szereplő birtokos névmás két fordítást tesz lehetővé: a) „rólatok való minden megemlékezésemben" és b) „minden megemlékezésetekért". Az első azt fejezi ki, hogy Pálnak gyakran jut eszébe a filippi gyülekezet. A második pedig azt, hogy a gyülekezet többször is megemlékezett Pálról, azaz támogatta őt. A magyarázók általában az első lehetőség mellett döntenek, és a hálaadásra vonatkozó időhatározónak 32