Cserháti Sándor: Pál apostolnak a filippibeliekhez írt levele (Budapest, 1976)

I. CÍMZÉS ÉS KÖSZÖNTÉS 1,1-2

Együtt volt Pállal a filippi gyülekezet alapításakor, és több ízben megfordult ott Pál megbízásából is (Fii 2,19). — Mi lehet az oka annak, hogy Pál a levél írójaként maga mellett Timóteust is megnevezi? (Ugyanezt figyelhetjük meg a legtöbb páli levél esetében is.) Vannak, akik azt gondolják, hogy Timóteus társszerzője a levélnek. Ez nem valószínű, mert 2,19-ben Timóteusról harmadik személyben van szó. Talán neki diktálta a levelet? Ez sem bizonyítható. Esetleg vele beszélte meg a levél tartalmát? Ez lehetséges. Mégis a legegyszerűbb indokra kell gondolnunk: Timóteusnak is szoros kapcsolata volt a gyülekezettel, mert Pál munkatársaként már a gyülekezet alapításában részt vett. Az apostol, bár a pogányok között végzett munkáért személyes felelősséget érzett, mégsem tekintette ezt egyéni vállalkozásnak. Az evangélium hirdetésének ügye az igehirdetők közösségének vállán nyugszik. Ha a filippi gyülekezet részestárs az evangélium ügyében (1,5), mennyivel inkább annak kell tekintenünk Timóteust. Az is valószínű, hogy egy Jézusra visszavezethető hagyomány érvényesül itt is, aki kettesével küldte ki tanítványait (Mk 6,7).

2 Szószerinti Krisztus Jézus rabszolgái. A rabszolga sors nem jelentett minden esetben megvetett állapotot. A rabszolga méltósága ura méltóságától függött. A keleti egyeduralkodók tisztviselői is rabszolgának nevezték magukat, s természetesen sok szabad embernél nagyobb kiváltságokat élvezhettek (1 Sám 29,3). Isten emberei, Ábrahám, Mózes, Dávid számára a legnagyobb méltóságot tulajdonítja az írás, amikor az Ür szolgáinak nevezi őket. Jézus ebbe a sorba állítja bele az evangélium hirdetőit is. Természetesen a szolga cím ugyanakkor az urának való teljes alávetettséget is kifejezi. 3„Mintlen szentnek": Nem erkölcsi ítéletet fejez ki. Szent maga az Isten, s mindaz amit vagy akit kiválaszt magának, így szent Izrael népe (2 Móz 19,6), majd a maradék. Az Újtestamentum pedig Isten eschatológikus gyülekezetét, az egyházat tekinti szent népnek. Amikor az apostol a pogánykeresztyén filippi gyüleketetet nevezi szentnek, azt a meggyőződését fejezi ki, hogy megvalósult a prófétai ígéret, amely szerint az üdvösség szétfeszíti Izrael népének kereteit, és a föld széléig terjed (Ézs 49,6). 4A „Krisztus Jézusban", az „Ürban", az „őbenne" kifejezések fontos szerepet kapnak Pál teológiájában. Értelmük vitatott. Egyesek ezekből Pál misztikájára következtetnek. Mások pedig azt állítják, hogy Pál tulajdonképpen az egyházra gondol, amelybe ágyazva él a keresztyén ember. De ha megvizsgáljuk azokat a helyeket, ahol Pál ezekkel a kifejezésekkel él, kiderül, hogy arról az eschatológikus 28