Cserháti Sándor: Pál apostolnak a filippibeliekhez írt levele (Budapest, 1976)

BEVEZETÉS - 3. Az apostoli üzenet

A törvény szorgalmazói az evangélium mértékén A feltételezett második filippi levélnek indítéka a gyülekezetet megkörnyékező tévtanítás. A levél gondolatmenete a tévtanítók által felvetett kérdésekhez igazodik. A szinte riadót jelző kürtszóként felharsanó figyelmeztetés után (3,1b—4,3) az apostol saját élete példáján bizonyítja, hogy Isten nem a törvény teljesítéséért, hanem Jézus Krisztusért hit által teszi igazzá az embert. (3,4—11) Majd szintén a maga életén példázva kifejti a tökéletesség evangéliumi értelmét és a kegyelem cél felé lendítő hajtóerejét. (3,12—16) Végül pedig szembeállítja a csak földieken tájékozódók gondolkodását és életfolytatását az ő és a vele tartók Krisztus eljövendő országán tájékozódó életével. (3,17—4,1) A befejező intelmekben az evangéliumhoz igazodó etikát állítja feladatul a gyülekezet elé. (4,8—9) A két levelet egységbe szerkesztő ismeretlen szerző csupán az egyik, valószínűleg az első levél köszöntéseit és áldáskívánásait hagyta meg, s illesztette a mai formájában kezünkben levő levél végére. A levelek sajátos hangja Végül még ki kell emelnünk néhány olyan vonást mind a két levélből, amely ezeknek a leveleknek a többi páli levéltől elütő egyéni veretet ad. Mindenekelőtt feltűnik számunkra a levelek személyes hangvétele, Át meg át vannak szőve személyes vallomásokkal a fogságról, a halálra való készülődésről, a múlt mindent átértékelő nagy fordulatáról, a minden iránt tűrőképessé tevő élettapasztalatokról. Ez a személyes, őszinte hang bizonyára jele annak a baráti viszonynak, amely a gyülekezet és lelki atyja között az évek során kialakult. Ez az őszinte hang éppen ezért meleg és szeretetteljes hanggal társul, amelyet a gyülekezet iránt még a keményebb hangú második levélben is megőriz. A levelek állandó kísérő motívuma az öröm. A második levélben is felbukkan egyszer. (4,1) Ezért szokták sokan a Filippi-levelet az „öröm levelé"-nek nevezni. A levél alapos tanulmányozása azonban meggyőzhet bennünket arról, hogy az apostoli üzenet súlypontja máshol van. Az öröm nem öncél, hanem Isten cselekvésének járulékos ajándéka. Ennek ellenére tagadhatatlan, hogy a levélben az örömnek is fontos szerepe van. Az aggódó és szorongó gyülekezet, 25