Cserháti Sándor: Pál apostolnak a filippibeliekhez írt levele (Budapest, 1976)

BEVEZETÉS - 2. A címzettek

sok nehézség forrása lehetett egy olyan városban, amely nem volt elég nagy ahhoz, hogy bárkinek is az életmódja észrevétlen maradhasson. Példamutatónak kell tekintenünk, hogy a nehéz helyzetben levő gyülekezet - talán éppen ezért? — mégis tudott törődni a fogságot szenvedő apostollal. De a szeretett gyülekezetben sincs minden rendjén, és ezért rászorul az apostoli intésre. Pál megítélése szerint az igazi veszélyt a gyülekezet életére a belső meghasonlás jelenti. Az első levél idején még nem fenyeget a tanításbeli elcsúszás veszedelme. Inkább az evangéliumnak a magatartásra vonatkozó következményeit mulasztották el megvalósítani. A szolgálat lelkülete helyett az uralkodás vágya kerített hatalmába sokakat a gyülekezetben. Ez természetesen azzal is együttjárt, hogy a gyülekezet tagjai szembefordultak egymással. Bár ma már nem tudjuk pontosan megállapítani, hogy az első vagy második levél idején történt, mégis jellemző a gyülekezet állapotára a két asszony, Evodia és Szüntükhé esete. A gyülekezet alapítása idején az evangéliumért együtt fáradozó aszszonyok vetélytársakká lettek. A filippi gyülekezet is példa lehet arra, hogy a bűnös emberi természet miként bújik elő a kegyes teljesítmények hajszolásában és összehasonlítgatásában. Az első levélnek a gyülekezetben tapasztalt szeretetlenség ellenére is meghitt, baráti a hangja. Viszont élessé és keménnyé válik ez a hang a nagyrészt a 3. fejezetben található második levélben. A megváltozott hang is ártól tanúskodik, hogy a gyülekezet helyzete már más, mint a korábbi levél esetében. Most már nem a megpróbáltatás vagy a belső egyenetlenség a legfőbb veszély, hanem az evangéliumtól való eltávolodás. Ilyen esetekben Pál mindig kérlelhetetlennek mutatkozik. Nem vallási türelmetlenségből, hanem abból a világos felismerésből, hogyha a forrás mérgezett, akkor minden tönkremegy. Amikor a második levél keletkezésének idejét vizsgáltuk, rámutattunk arra, hogy Pál ellenfeleit a törvényt érvényesíteni akaró zsidókeresztyének között kell keresnünk. A levél fogalmazásából kitűnik, hogy bár a levél megírásának idején a tévtanitóknak még nem sikerült teret nyerniük a gyülekezetben, hatásuk mégis erős kísértést jelentett a filippi keresztyének számára. 23