Cserháti Sándor: Pál apostolnak a filippibeliekhez írt levele (Budapest, 1976)

VII. HARC A ZSIDÓKERESZTYÉN BEFOLYÁS ELLEN 3,1b—4,1 - 3. Az evangélumi tökéletesség értelme (3,12—16)

babérain, hanem mint futó a célra, minden igyekezetével Istennek reá vonatkozó akarata megvalósítására tör. Ebből a látásból hiányzik az, amit az élet csúcsának szoktunk nevezni. A keresztyén élet pályájának egyetlen csúcsa van, és ez túl van a földi életen, Istennél. Addig sok mindent elvégezhetünk, túljuthatunk életünk delelőjén is, sikeres emberekként pihenőre várhatunk, mégsem állhatunk meg, mert amíg élünk mindig van Istentől kapott feladatokkal teli, megtennivaló út előttünk. Meg nem ragadtam meg a célt — mondja Pál. Ha Istennek az volna a szándéka, hogy mielőbb kiemeljen az élet futásából, bizonyosan megtenné. Ha ezt mégsem teszi, akkor még tervei vannak velünk a földi életben. Azok a párhuzamos helyek, ahol Pál szintén a versenyfutás képét használja (1 Kor 9,24—27; Fii 2,16; 2 Tim 4,7—8), bizonyítják, hogy pályafutása tartalma a reá bízott szolgálat betöltése. A végső célt csak úgy érheti el, ha küldetését betöltötte. Nem szakad ki a világból tehát, hogy minél előbb a célnál legyen. Sőt belemegy az élet sűrűjébe, mert a célhoz vezető pálya a szolgálat útja. A keresztyén élet harcát Pál is sokszor a bűn elleni küzdelemben látja. De a versenyfutás képével megrajzolt szolgáló életforma előtérbe állításával megóv bennünket attól, hogy helytelenül fogjuk fel a bűn elleni küzdelem természetét. Mert a bűn elleni küzdelmet önző, „testi" módon is folytathatjuk, ha kínos gonddal csak arra ügyelünk, hogy az élet szennye be ne mocskolja a fehér ruhánkat. Pedig Krisztus igazi ismeretében csak egy lehet fontos az ember szemében, a másokért végzett szolgálat. A bűn elleni küzdelmet is ennek érdekében vívja teljes elszántsággal, hogy míg másoknak szolgál, maga méltatlanná ne legyen (1 Kor 9,27). Ha egy csöppnyi kétség jelenik meg az apostol hangjában, amikor a végső célra tekint, akkor nem Isten kegyelmét kérdőjelezi meg, hanem a még előtte fekvő pályaszakaszra gondol. Mert csak az elvégzendő feladatokon keresztül érheti el a célt. Ez a dinamikus, soha nem nyugvó és a feladatoknak mindig nekigyürköző életstílus a kegyelem evangéliumából fakad. A törvény is tűz az ember elé feladatokat: „Legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok is tökéletes." (Mt 5,48). De a törvény az emberi igyekezetre és teljesítőképességre apellál, a „test" pedig szeretné a törvény követelményeit minél olcsóbban megúszni. Ezért megelégszik látszateredményekkel, a tökéletesség formális jegyeivel. A szeretet követelményét, amelyre Jézus szava Mt 5,48-ban indít, a törvény a „testi" embernél nem tudja megvalósítani. Ezzel szem176