Cserháti Sándor: Pál apostolnak a filippibeliekhez írt levele (Budapest, 1976)
VII. HARC A ZSIDÓKERESZTYÉN BEFOLYÁS ELLEN 3,1b—4,1
Ha a Galáciai- és a 2. Korinthusi-levélben jellemzett tévtanítást és azok képviselőit összehasonlítjuk a Filippi-levélből nyert képpel, feltűnő egyezést állapíthatunk meg. Meglepő következtetésre juthatunk akkor is, ha a három levél keletkezési idejét is összevetjük. Kiderül, hogy mind a három egy aránylag rövid időszakban, a harmadik missziói út vége felé, Pálnak az efezusi tartózkodásától a korinthusiig terjedő időben keletkeztek. Mintha egy időben lezajló, konce'ntrált támadás képe bontakoznék ki előttünk. Ezt a feltételezést az apostol leveleiből számos utalás támasztja alá. A támadás Kisázsiában indult meg. Gal 2,4-ben írja Pál, hogy a gyülekezetekbe áltestvérek furakodtak be. Az „áltestvér" megjelölés nyilván olyanokra vonatkozik, akik keresztyén testvérként jönnek más vidékről a gyülekezetekbe, de nem igaz szándékkal. Talán ugyanezekről jegyzi meg 1 Kor 16,9-ben hogy Efezusban sok ellenféllel kell szembenéznie. Az offenzíva hamarosan átterjedt a macedóniai gyülekezetekre is. 2 Kor 7,5-ben arról tudósítja a korinthusiakat, hogy Macedóniában sok nyomorúság mellett „harcok" is vártak reá. Szokatlan volna, ha Pál ellenséges indulatú pogányok ellenében harcolna. Egészen bizonyos, hogy keresztyén ellenfelekkel való viaskodásról beszél. Ugyanebben a levélben megpróbáltatásainak katalógusában az áltestvérek miatt átélt veszélyeket is megemlíti (2 Kor 11,26). Sőt az áltestvérek, akiket ebben az esetben álapostoloknak nevez, már Akhája vidékén is megvetették lábukat (2 Kor 11,13). Lukács, aki az első keresztyénség két ágának összetűzését igyekszik tapintatosan elhallgatni, Pál második macedóniai útjáról csak annyit jegyez meg, hogy akkor Pál sok beszéddel intette a gyülekezeteket. Mindabból, amit az apostol leveleiből megtudtunk, bátran következtethetünk arra, hogy Lukács megjegyzése mögött is az áltestvérekkel vívott küzdelem húzódik meg. (Csel 20,2). Joggal gyanítható, hogy a Pálnak annyi gondot okozó akció a jeruzsálemi gyülekezet bizonyos köreiből indult ki. Pál Gal 2,4-ben a befurakodott áltestvérek szándékát abban látja, hogy azok ki akarják kémlelni a páli alapítású gyülekezetek szabadságát. Valójában arról volt szó, hogy a törvényhez hű keresztyének meg akarták vizsgálni a törvényt túlhaladottnak tartó páli gyülekezetek erkölcsi állapotát. Olyan küldöttek lehettek ezek, akik a jeruzsálemi gyülekezet vezetőinek tekintélye mögé húzódva rendelkezéseket is adtak a páli gyülekezeteknek (Gal 2,5). Ezekhez hasonló beállítottságú ellenfeleknek kell tartanunk azokat is, akiket Pál 2 Kor 11,13-14141