Cserháti Sándor: Pál apostolnak a filippibeliekhez írt levele (Budapest, 1976)

VI. INTÉZKEDÉSEK A GYÜLEKEZET ÉRDEKÉBEN 2,19 —3,1a - 2. Pál mentséget keres Epafroditosz hazatérésére (2,25—30)

az evangélium indítására végez a keresztyén ember bárki legyen is az, aki annak hasznát élvezi. Pál nem fél attól, hogy ezeket a talán lenézett szolgálatokat is a legmagasabbra értékelje. Λ legprózaibb feladatokat ellátó Epafroditoszt ,,liturgus"-nak, áldozati istentiszteletet végző papnak mondja. Sőt, Krisztus testében, az egyházban a kevésbé látványos szolgálatokat nagyobb becsben kell tartani, hogy ,,ne legyen meghasonlás a testben,. (1 Kor 12, 21 —25). Pál amellett, hogy Epafroditoszt teljesen a maga, illetve az evangélium ügyének oldalán tudja és vallja, hangsúlyozza azt is, hogy így hasznavehetetlenül is a filippi gyülekezet küldöttének és szolgálattevőjének tartja szükségleteinek ellátására. Pál tehát nem lát okot arra, hogy a gyülekezet elvitassa tőle azt a szolgálatot, amelyre megbízást kapott tőlük. Pál még most is úgy tekint rá, mint aki a filippiekért áll helyt. (26) Epafroditosz hazaküldése főként erős honvágya miatt vált szükségessé. Hogy betegsége a honvágy következménye volt-e, a lelki bajok és a testi betegségek összefüggésének ismeretében nem lehet teljesen kizártnak tartanunk. Természetesen, teljes bizonyossággal erről az apostol szűkszavú közlése alapján ma már semmit nem mondhatunk. Mindenesetre Pál a honvágyat is elég komoly oknak tartja ahhoz, hogy segítsen Epafroditoszon. Epafroditosznak a honvágy mellett az a tudat is gyötrelmes volt, hogy odahaza is hallották, hogy megbetegedett. Hogy ez a gondolat azért gyötörte-e, mert aggodalomba ejtette az övéit, vagy pedig azért, mert csalódást okozott, nehéz eldönteni. Az egész szakasz tendenciája azonban az utóbbi feltevést teszi valószínűbbé. Egy bizonyos: Az egész helyzet kétségbeejtő lehetett Epafroditosz számára. Vágyódik haza, az otthoniak pedig aggódnak érte, de ugyanakkor bántja, hogy a fogoly apostolnak terhére van, és az otthoniak is bánják már, hogy reá esett választásuk. Pál azonban egy szóval sem tesz célzást arra, hogy Epafroditosz gyenge fából van faragva, hanem igyekszik „menteni, jót mondani róla, és mindent javára magyarázni" (Luther: Kis Káté VIII. par. magy.) úgy, hogy szavaiból Epafroditosznak a gyülekezet iránti ragaszkodását lehet kiolvasni. Nem alkalmazza reá ugyanazt a szigorú mértéket, mint önmagára (4,12). A Lélek a teherbírás mértékét is különféleképpen szabja meg. (27) Epafroditosz betegsége valóban komoly volt, ugyanannyira, hogy egészen közel került a halálhoz. Hazaküldésében ez játszhatta a döntő szerepet. A levél írása idején is még gyengélkedhetett, és az 135