Cserháti Sándor: Pál apostolnak a filippibeliekhez írt levele (Budapest, 1976)

VI. INTÉZKEDÉSEK A GYÜLEKEZET ÉRDEKÉBEN 2,19 —3,1a - 1. Pál előkészíti Timóteus küldetését (2,19-23)

hanem Krisztus szempontjait igyekszik érvényesíteni. A gyülekezet igényei és Krisztus szempontjai ugyanis nem mindig esnek egybe. Pál azért bízik Timóteusban, mert ő a népszerűség keresése helyett azzal törődik, hogy a gyülekezet megtalálja Krisztus útját, és arról le ne térjen. Olyan pásztor Timóteus, aki ellőtte megy a nyájnak, és nem utána kullog. így dolgozik a gyülekezet javát szolgáló Főpásztor kezére. (22) Pál a saját véleményén kívül a filippieknek Timóteusról szerzett tapasztalataira is hivatkozik. Timóteus az apostol kísérője volt a második missziói útján, és vele volt a gyülekezet alapításakor is. A filippiek tehát személyesen ismerték őt. Pál mindabból, amit Timóteusban megismerhettek, a megbízhatóságát emeli ki, mert ezt tekinti a gyülekezeti szolgálatban a legfőbb követelménynek. Az előbb arról beszélt, hogy Timóteus önzetlen munkása az Ürnak. Most még egy fokkal magasabbra emeli a mércét. Az önzetlenség lehet időszakos fellángolás is, de a szolgálat jó elvégzéséhez a másokkal való törődésnek életformává kell lennie. A magyar „megbízhatóság" szó nem adja vissza teljesen az eredetiben található szó („dokimé") értelmét, inert nem az embernek egy vele született tulajdonságára kell gondolnunk, hanem arra a minden körülmények között egyenletesen és szívósan sugárzó hűségről, amelyet csak az idő és a tapasztalás érlelhet meg. A megbízhatóság a kísértések terhelési próbáiban születik meg, és csak ezekben lehet bizonyítani. Kipróbált az az ember, akit a kudarcok nem törnek le, és a sikerek nem szédítenek meg. Terhelési próbát jelenthetnek a gyülekezetben meglevő szakadások (1 Kor 11,19), de mindenekelőtt a szenvedések: „A nyomorúság állhatatosságot szül, az állhatatosság kipróbáltságot." (Rm 5,3—4) A gyülekezeti szolgálatban a hit és képesség önmagában még nem elég. A hit lehet nagyon ingadozó, és a képességekkel vissza is élhet valaki. Aki próba nélkül kerül sok ember élére, az igen könnyen elveszti a talajt a lába alól. A megbízhatóság bibliai tartalmához az is hozzátartozik, hogy azt az illető nem állapíthatja meg önmagáról. A jelen esetben Pál és a filippi gyülekezet tanúsíthatja, de a döntő mégis Isten véleménye: „Nem az a megbízható, aki magát ajánlja, hanem akit az Ür ajánl." (2 Kor 10,18) A megbízható munkás tehát olyan ember, aki elsősorban a felelősséget látja, és nem a tisztsége méltóságát. Nem tudjuk, hogy Timóteus a levél írása idején mennyi idős volt. Az 130