Cserháti Sándor: Pál apostolnak a filippibeliekhez írt levele (Budapest, 1976)

VI. INTÉZKEDÉSEK A GYÜLEKEZET ÉRDEKÉBEN 2,19 —3,1a

efezusi tartózkodása idejére is esett legalább egy a többszöri bebörtönzésből. A második Korinthusi-levél elején említi Pál — tehát a két levél között eltelt időre utal —, hogy Ázsiában ereje felett megterheltetett, úgyhogy kétségessé lett az élete is, sőt magában már ki is mondta önmagáról a halálos ítéletet. De a halottakat feltámasztó Isten megszabadította őt (1,8 — 10). Ez pontosan megfelel a Filippi-levélben vázolt kétséges helyzetnek. Mindennek figyelembevételével azt mondhatjuk: Az efezusi tartózkodás elég hosszú volt ahhoz, hogy az útiterveivel való foglalkozás közben még szabadlábon megírhassa az első Korinthusi-levelet, és még a tervek megvalósítása előtt fogságba kerülhessen, ahonnan a Filippi-levelet küldi. Az apostol helyzetének ez a tisztázása hozzásegít ahhoz is, hogy az első Filippi-levél megírásának időpontját hozzávetőlegesen meghatározhassuk. A legjobb tudásunk szerint a levelet a két korinthusi levél megírása között eltelt időben efezusi tartózkodásának végén, Kr. u. 57-ben írta. A másik nehézséget jelentő mozzanat a jeruzsálemi szegényeknek szóló gyűjtés kérdése. A többi forrásból tudjuk, hogy Timóteus küldetésének egyik célja ennek a gyűjtésnek előkészítése. A Filippilevél szerint Pál Timóteust szintén Macedóniába küldi, de arról nem tesz említést, hogy Tirnóteusnak a gyűjtés előkészítése is feladata lenne. De ez talán azzal is magyarázható, hogy Pál nem tartotta célszerűnek egy olyan levélben megemlíteni a gyűjtést, amelyben éppen a neki küldött támogatásért mond köszönetet a gyülekezetnek. Az adakozásra vonatkozó kérést Timóteus személyesen is is előadhatja, ha majd Filippibe érkezik. Bár Pál Epafroditoszt hamarabb küldi vissza Filippibe, mégis Timóteus küldetéséről ír először, mert ő megy az apostol képviseletében, megbízottjaként a gyülekezethez. Mindkét szolgatársa ajánlásából Pál megértő, tapintattal teli szeretetet sugárzó humánuma érezhető ki. Az összes gyülekezet gondjával terhelt naponkénti igénybevétele (2 Kor 11,28) közben sem feledkezik meg arról, hogy munkatársai is emberek, akiknek szempontjait is szem előtt kell tartania. Éppen az intézkedéseit tartalmazó sorokban találjuk bizonyítékát annak, hogy milyen magas követelményeket támaszt munkatársaival szemben. De a magasabb cél szem előtt tartása közben sem válik érzéketlenné a körülötte élők iránt. így Pál akaratlanul is példát ad arra, hogy Isten milyen törekvést és magatartást akar kiformálni az övéiben. 125