Cserháti Sándor: Pál apostolnak a filippibeliekhez írt levele (Budapest, 1976)

V. INTÉS EGYSÉGRE SZOLGÁLÓ LELKÜLETBEN 2,1-18 - 3. Istennek kell engedelmeskednetek! (2,12 — 18)

perspektívában már nem jutott idő a történelem számára, és a világ állapota megváltoztatásának sem maradt sok értelme (1 Kor 7,29—31). Λ rövidre szabott időben érthetően a legfőbb feladatnak azt tekintették, hogy minél több emberhez eljuttassák az evangélium örömüzenetét, és minél több embert átmentsenek az ítéletre érett világból az eljövendőbe. A történelem azonban tovább haladt, és a világ égető problémáinak megoldását sem lehetett elodázni. A felelős szeretet arra indítja a keresztyéneket, hogy ezeket a gyülekezet területén kívül eső problémákat se kerüljék el. De ebben segítségükre lehet mindaz, amit az apostol a gyülekezet egészséges életrendjéről mondott. Az alázatos szolgálatra irányuló törekvés éppen olyan szükséges minden közösség életében, mint a gyülekezetében. A keresztyén ember a gyülekezetben minden közösség problémáit átélheti, és így a gyülekezetben gyakorolhatja is magát abban a szolgálatban, amellyel nemcsak keresztyén testvéreinek, hanem minden embernek tartozik. Ma sem veszítettek tehát aktualitásukból az apostolnak a gyülekezet életrendjét érintő intelmei. (16b) Pál azt is felfedi a gyülekezet előtt, hogy engedelmességükben ő is személyesen érdekelve van. Mert az életadó ige, amely elvégezheti Isten munkáját közöttük, emberek szolgálata által kerül a gyülekezet életének vérkeringésébe. Ha a gyülekezet feladata az, hogy szolgáló közösséggé váljon, akkor Pálnak nincsen fontosabb szolgálata az ige hirdetésénél, mert csak az ige fordíthatja színére a gyülekezet fonák törekvéseit. Az életnek ezt az igéjét, mint az életmentő vért, nem lehet ráérősen vinni. Igaz ugyan, hogy egyedül az ige ereje hozhat változást a gyülekezet életébe, de az igének el is kell jutnia a gyülekezethez. Bizony, az igehirdetőnek futnia kell, hogy az ige eljusson és időben jusson el oda, ahol szükség van rá. De tehet-e többet az igehirdető annál, hogy minden időt kihasználva elhinti az ige magvát? Igen! Az igét ugyan semmiféle emberi erőfeszítés nem teheti hatásosabbá és eredményesebbé, de az igehirdetőnek sokat kell fáradnia azért, hogy a hirdetett ige valóban Isten igéje legyen, hogy azt még tisztábban, még alaposabban, még közelebb az élethez, még alkalmasabb módon fejtse ki. Mindenkinek mindenné kell lennie, hogy némelyeket megnyerhessen az evangéliumnak (1 Kor 9,19—23). A gyülekezethez írt levelében is mennyi mindent fel kell vonultatnia azért, hogy a gyülekezet engedelmeskedjen Isten jóakaratának! Az apostolnak nem mindegy, hogy a gyülekezet kára mellett annyi idő és energia kárbavész a saját életéből is, ha a gyülekezet ellenáll az igének. 119