Cserháti Sándor: Pál apostolnak a galáciabeliekhez írt levele (Budapest, 1982)

III. AZ EGYETLEN EVANGÉLIUM ISTENTŐL SZÁRMAZIK (1,11—3,5) - 3. Mit bizonyítanak a jeruzsálemi tanácskozás eredményei? (2,1—10)

nemhogy kifogást emelt volna az evangéliumnak a pogányok között történő hirdetése vagy annak Pál és Barnabás által gyakorolt formája ellen, hanem az egyházi tevékenység nélkülözhetetlen és szerves részének nyilváníttatta. Mi késztette őket erre az állásfoglalásra? A pogányok között végzett misszió eredményeinek ismeretében be kellett látniuk, hogy Pál megbízatást kapott az evangélium hirdetésére a körülmetéletleneknek, amint Péter kapott a körülmetéltek számára. Az apostol fogalmazásából kiderül, hogy a jeruzsálemi keresztyének tudatában voltak az evangélium továbbadására vonatkozó kötelezettségüknek. Ezért Péternek a zsidó nép körében végzett térítő munkáját elismerték és támogatták. Csak a pogányok között folytatott tevékenységgel szemben voltak fenntartásaik. De a tanácskozáson be kellett látniuk, hogy ez utóbbi éppen olyan indokolt szolgálat, mint Péteré. A jeruzsálemi vezetők a pogányok között végzett munka eredményeinek megismerése révén jutottak erre a belátásra. F. Mussner ebből arra következtet, hogy a tanácskozás döntő szakaszában már nem esik szó az „evangélium igazságáról", sem az üdvösség Isten által megszabott útjáról, hanem tisztán gyakorlati szempontok kerülnek előtérbe. Való igaz, hogy az események és a tények győzik meg a „tekintélyeseket". De nem maradnak a pogánymisszió eredményeinek puszta tudomásul vételénél, hanem értelmezik is. Tehát teológiai felismerésekhez jutnak. Ez az apostol által pár vonással megrajzolt helyzetkép egyébként meglepően egybevág a Csel 15,12-ben találhatóval. A hallottakból a „tekintélyesek" ugyanis arra következtetnek, hogy a pogányok között maga a feltámadott Ür munkálkodik. Különben nem juthatnának hitre, és nem nyerhetnék el a Szentlélek ajándékát (Csel 15,7—8). Számukra a Jézus Krisztusba vetett hitnek és az életújító, szolgálatra alkalmassá tevő isteni erők megnyilvánulásának ez a szoros kapcsolata magától értetődő volt (IThessz 2,13; Gal 3,5; lKor 12,6—11 stb.). Amit tehát meg kellett volna érteniük már a rájuk bízott evangéliumból, arra a nyilvánvaló tények által magának az Űrnak kellett rávezetnie nehézkes tanítványait. Előttük járt, mint annyiszor az egyház története során, és kész tények elé állította őket. Mielőtt elismerték volna a pogányok között hirdetett evangélium jogosultságát, az aki erőt adott Péternek a körülmetéltek apostoli tisztének betöltésére, Pál96