Cserháti Sándor: Pál apostolnak a galáciabeliekhez írt levele (Budapest, 1982)

III. AZ EGYETLEN EVANGÉLIUM ISTENTŐL SZÁRMAZIK (1,11—3,5) - 3. Mit bizonyítanak a jeruzsálemi tanácskozás eredményei? (2,1—10)

gyülekezetet vezető tekintélyesek elé tárja Pál — most már a maga nevében megfogalmazva — azt az evangéliumot, amelyet a pogányok között hirdet. Mert nem valamiféle kompromisszumos megegyezést kell elérnie, amelyben mindkét fél engedve a maga álláspontjából közös nevezőre juthat. Az evangélium Krisztustól származik, s ennélfogva nem lehet emberi alku tárgya (1,10—12). Az evangéliumot éppen azért tárja a jeruzsálemiek elé (1,12), hogy az evangélium alapján jussanak egyezségre, és ennek az evangéliumnak az útmutatása szerint keressék a megoldást. A részletkérdések rendezéséhez csak így foghatnak hozzá. Pál tehát azért megy fel Jeruzsálembe, hogy ott a keresztyén vezetők elé tárja az általa hirdetett evangéliumot. A kényes helyzethez illően nagyon pontosan fogalmaz. Még burkoltan sem céloz arra, hogy a „tekintélyesek" esetleg nem látnak tisztán az evangélium dolgában. De olyan színben sem akar föltűnni a levél olvasója előtt, mintha evangéliuma a jeruzsálemiek megerősítésére, vagy éppen bírálatára szorulna. Ö csupán „eléjük tárja" evangéliumát. De akkor miért volt szükség erre a beszámolóra? Nem férhet hozzá kétség: Pál tudatában van annak, hogy nagyon sok függ a jeruzsálemi gyülekezet vezetőinek állásfoglalásától. Meg kell tehát győznie őket evangéliumai igazáról. Nehogy valamiképpen hiábavaló legyen pályafutása, vagy az eddigi bizonyuljon annak. Ezek a szavak mélységes aggodalmat tükröznek. Mi az, aminek meghiúsulásától, tönkremenetelétől vagy kudarcától tart? Attól fél, hogy evangéliumával vall szégyent? Gyülekezeteinek feldúlását szeretné elkerülni? Vagy talán a fiatal keresztyénség egységéért aggódik? A kérdésre a magyarázók eltérő válaszokat adnak. F. Mussner pl. elképzelhetetlennek tartja, hogy evangéliumának megbízhatósága felől merült volna fel kétely Pálban. Ebben igaza van. Ugyanakkor azonban azt is kétségbe vonja, hogy az apostolt szolgálatának már eddig elért és még ezután remélt eredményeinek féltése készteti evangéliumának bemutatására az apostolok gyűlésén. Csupán azt akarja elkerülni — állítja Mussner — hogy evangéliumát a „tekintélyesek" „üresjáratnak" minősítsék. Pedig a két szempont nem mond ellent egymásnak. Mert az evangélium megváltoztatása ugyan nincs senki emberfia hatalmában, mivel az Istené, de a hitelét alááshatja és hatását kiolt86