Cserháti Sándor: Pál apostolnak a galáciabeliekhez írt levele (Budapest, 1982)

III. AZ EGYETLEN EVANGÉLIUM ISTENTŐL SZÁRMAZIK (1,11—3,5) - 3. Mit bizonyítanak a jeruzsálemi tanácskozás eredményei? (2,1—10)

héz megállapítani, hogy Pál milyen céllal veti közbe ezt a mondatot. Miért kell kijelentenie, hogy nem számít, ki, miféle volt, mielőtt keresztyénné lett? Bizonyára a galáciai helyzet egy előttünk ismeretlen mozzanatában rejlik a kérdés kulcsa. Talán valakit a származása miatt tartanak a törvény kérdésében mértékadó tekintélynek? Esetleg Jakabot, az Űr testvérét? 1

5Engem: Hangsúlyos személynévmás! Talán azért emeli ki a maga személyét, mert így akar egy bizonyos látszatot elhárítani, vagy valamiféle híresztelést helyreigazítani. Az is lehetséges, hogy az „apostoli dekrétumra" (Csel 15,23—29) gondol, amely több kötelezettséget ró a pogányokból lett keresztyénekre, mint amennyit Pál levelében elismer (2,10). Ebben az esetben személyének kihangsúlyozásával („engem ezek a tekintélyesek semmire sem köteleztek") azt kívánja a galatákkal megértetni, hogy ő erről a határozatról vagy nem tudott, vagy nem értett egyet vele. 1

0Péter: Különös, hogy míg Péter a levélben mindenütt Kéfás (Arámul: kő, kőszikla — Mt 16,18!) néven szerepel, addig ezen a helyen a görög nevén (ami magyarul ugyancsak kősziklát jelent) említi Pál. Mi lehet ennek a váratlan névváltásnak az oka? Egy későbbi másoló átjavította a szöveget (K. Holl)? De akkor 1,18; 2,9—11 versekben miért nem javította át? Talán mind a két vers (7. és 8.) olyan időkből származó betoldás, amikor az egyházi köztudatban már Péter és Pál neve összekapcsolódott (E. Barnikol)? Ha így van, milyen szándék húzódik meg a betoldás mögött? Vagy esetleg E. Dinklernek van igaza, aki szerint Pál itt a jeruzsálemi határozat szövegéből idéz? Minden kétséget kizáró magyarázatot a névváltásra ma már alig találhatunk. 1

7 Körülmetéletlenek — körülmetéltek: A szószerinti fordítás: „körülmetéltség" és „körülmetéletlenség" magyarul elviselhetetlen hangzású főnevek alkalmazását kívánná meg. összetartozó, közös jelleggel bíró csoportjai ugyanis az emberiségnek. Jellemző esete annak, amikor egy részjelenség az egészet képviseli (pars pro toto). 1

8 Kegyelmet: Vö.: 1,16 magyarázatával. Pál a pogányok apostolságára kapott különleges megbízást fogalmazza meg a „kegyelem" szónak ezzel a sajátos alkalmazásával, (lásd: Rm 1,5; 12,3; 15,15 stb) 1

9 János: az egyik Zebedeusfi, Jakab testvére. Egy később keletkezett egyházi hagyomány szerint Kr. u. 44-ben testvérével együtt kivégezték. A levélből az a benyomásunk támad, hogy nemcsak 48-ban. az apostoli gyűlés évében, hanem még a levél megírásakor is él. Pál ugyanis az „oszlopok" intézményét a levél megírásának idején is meglévőnek tekinti. 2

0 „Oszlopok": A hit szempontjából különleges jelentőségű embereknek zsidó hagyományokból eredő elnevezése. A Talmud Ábrahámot és Mózest nevezi „oszlopnak" (Str.—

Β. III. 537. ο.) A Kr. u. 80 körül elhunyt Johanan ben Zakkai rabbit is „igaz oszlop" megszólítással — talán 2Krón 3,17-re gondolva — tisztelik meg tanítványai. Valószínűleg Isten új Izraelének az előbbiekhez mérhető „oszlopait" láthatta a jeruzsálemi gyülekezet Jakabban és Jánosban. — A mondat jelenidejű fogalmazása alapján arra következtethetünk, hogy még a Galata-levél megírásának idején is ők hárman számítanak a jeruzsálemi gyülekezet legtekintélyesebb tagjainak. A nevek sorrendje is sok találgatásra ad alkalmat. Cullmann szerint Jakab első helyen történő említése bizonyítja, hogy már a gyűlés idején övé volt a vezető sze80