Cserháti Sándor: Pál apostolnak a galáciabeliekhez írt levele (Budapest, 1982)

III. AZ EGYETLEN EVANGÉLIUM ISTENTŐL SZÁRMAZIK (1,11—3,5) - 2. Mit bizonyít az apostol megtérése és az azt követő időszak? (1,13—24)

demelt és Isten kegyelméről tanúskodó ajándékát jelentette (Fii 3,7—11). De ehhez elegendő lett volna egy keresztyén igehirdető szolgálata. Azért kapott Pál rendkívüli kinyilatkoztatást, mert Isten egyedülálló szolgálatra szemelte ki őt. (Lásd: „aphoriszasz me" = elkülönített engem. 1,15 v.): Ez a feladat az általa gyakran emlegetett „nekem adatott kegyelem" (Gal 2,9! Rm 1,5; 12,3; 15,15; lKor 1,4; 3,10!; Fii 1,7; Kol 1,23 stb.): hirdetnie kell az Isten Fiáról szóló evangéliumot a pogányok között. Mindebből világosan kifejezésre jut, hogy itt egy Pál személyéhez kötött nagy jelentőségű lépésről van szó. Bátran kimondhatjuk — mert Pál is így gondolja: üdvtörténeti fordulatról. Szolgálata révén kell teljesülniük a régi ígéreteknek (Ézs 42,6: 49,6; Lk 2,32). Neki kell a csodálatos „örömhír (evangélium!) vivőjének" (Ézs 52,5) lennie: Isten Fia, a Názáreti Jézus a pogányok világossága! Pálnak jutott tehát az a nagy feladat Isten üdvösségszerző tervében, hogy a Jézus Krisztus által hozott új korszak áttörje a zsidó nép kereteit, és Isten megújító szeretete mindenkihez eljuthasson, egyetemessé váljék. Teljes joggal állíthatja tehát a neki adott rendkívüli kinyilatkoztatást az új korszak nyitányát bejelentő húsvéti kinyilatkoztatások sorába. Sőt ez az utolsó Krisztus-kinyilatkoztatás! Most már teljes az evangélium, és elegendő Jézus Krisztus eljövendő, végső kinyilatkoztatásáig (lKor 15,8; 2Thessz 1,7 és vö.: 2Kor 12,4!). Ezek után Pál valóban mellőzhette minden ember tanácsát. Jeruzsálembe, az anyagyülekezetbe sem ment fel azokhoz, akik előtte lettek apostolokká. Nemcsak azért állítja ezt, mert az evangéliumát ért gyanúsításokkal szemben így akarja beállítani a dolgokat (1,19). Azért mellőzte őket, mert annál lényegesebbet és fontosabbat, mint amit a damaszkuszi úton kapott kinyilatkoztatásból megtudott, ember nem mondhat neki. Elsiklik annak az írásmagyarázónak a tekintete Pál szavainak gazdag tartalma felett — és szinte kivétel nélkül mindegyikkel ez történik — aki a „pálfordulásról" tett vallomásából nem hall ki mást, mint evangéliuma minden emberi befolyástól mentes isteni eredetének igazolását. Pedig ezzel együtt azt a feledhetetlen és nagy tanulságot adja át olvasóinak rövid pár mondatba sűrítve, amely nélkül nem érthetjük meg az általa hirdetett örömüzenetet, de azt a határozottságot sem, amellyel kiáll emellett az evangélium mellett. Stíluseszköze a kontraszthatás: ami a damaszkuszi útja előtt 72